pszichoAlvászavarok gyermekkorban
Alvászavarokkal gyakran találkozunk csecsemő- és kisdedkorban, iskoláskorúaknál és serdülőknél. A 0-18 éves korosztály mintegy 20-30%-ánál fordul elő valamilyen alvással kapcsolatos probléma. A szülők a domináló panasz szerint (elalvási nehézség, gyakori ébredés, légzészavar, horkolás, alvás alatti mozgásjelenségek, iskolai teljesítmény romlása) gyermekgyógyászt, neurológust, fül-orr-gégészt, pszichológust keresnek fel.
Gyermekeknél az alvással kapcsolatos tünetek, panaszok, kóros állapotok besorolásához- gyakoriságukat is figyelembe véve- a következő kategóriákat különböztetjük meg:
- Elalvási zavarok: Elalvási zavarról akkor beszélünk, ha a csecsemő, kisded önmagától, egyedül nem tud, illetve az idősebb kisgyermek nem akar elaludni. A csecsemők elalvási nehézségei általában rossz altatási szokásokra vezethetők vissza. Ezen kívül komoly családi konfliktusok, szakember segítségét igénylő lelki sérülések is okozhatják a panaszokat.
- Átalvási zavarok-éjszakai felébredések: Ha nevelési-szoktatási hibát nem követnek el, 5-6 hónapos kortól a csecsemő átalussza az éjszakát. Természetesen a nyugtalan alvás, gyakori ébredések hátterében betegség is állhat (pl. tehéntejallergia), ezért az ilyen panaszokkal jelentkező családoknál is a részletes, pontos anamnézis és a csecsemő gondos kivizsgálása szükséges.
- Alvásfüggő légzészavarok (pl. csecsemőkori alvási apnoé, hirtelen csecsemőhalál szindróma)
- Parasomniák: A parasomniák közé azokat az alvászavarokat soroljuk, amelyeknél az alvás alatt szokatlan, nemkívánatos motoros és vegetatív tünetek lépnek fel. (pl. ritmikus mozgászavar betegség, alvajárás, rémálmok)
Mit lehet tenni, hogy elérjük a nyugodt éjszakákat?
1./ ne legyen lelkiismeret furdalásunk, mert attól csak még jobb szülők leszünk, ha segítünk gyermekünknek abban, hogy megtanulja az önálló alvást. Ezzel nagyobb önbizalomra és önállóságra tesz szert,
2./ legyünk következetesek, minden alvással kapcsolatos dologban, az esti mesétől kezdve addig, hogy nem vesszük ki a gyereket a kiságyból, ha már egyszer lefektettük,
3./ legyünk türelmesek és nyugodtak,
4./ készítsük fel a gyereket az önálló alvásra, mondjuk el, hogy meg kell tanulnia egyedül aludni,
5./ számítsunk a gyerek tiltakozására. A szoktatás elején ne hagyjuk azonnal egyedül, maradjunk mellette, majd lassan csökkentsük az ágya mellett töltött időt. Ha sír, akkor mindig menjünk vissza hozzá kb 5 percenként, simogassuk meg, ismételjük, hogy aludjon, majd menjünk ki. A gyereknek tudnia kell, hogy nem hagyjuk magára. (közben gondoljunk 1-3 pontra!)
6./ ne legyen teljesen sötét, mert az zavaró, legyen olyan félhomály, ahol még látni lehet a tárgyak körvonalait.
7./ beszélgetni, házimunkát végezni nyugodtan lehet, de a TV villódzása, az esetleg átszűrődő hangok ellenünk dolgoznak, mert fenntartják a gyerek kíváncsiságát.
8./ alakítsunk ki esti szertartásokat, amik kb ¾ órásak, ebben legyen benne a fürdetés, a mese, a dajkálás, a babák, macik lefektetése. Ebben az időben csak a gyerekre figyeljünk, élvezzük a vele töltött időt. Ne engedjük megnyújtani ezt a 3/4 órát.
Ezek a pontok már többször beváltak, egy, két, maximum három hét után már nem lesz probléma az alvás. A nyugodt éjszaka és a nyugodt nappal egymás feltételei.
Végül még egy gyakori problémáról: kell-e aludnia a gyereknek délután? A gyerekek alvásszükséglete, csakúgy, mint a felnőtteké eltérő. Annak megítélése, hogy szükséges-e a délutáni alvás vagy sem, a szülő feladata, receptet adni nem lehet. Egyetlen tényezőre kell figyelni, ez a gyerek. Ha ő kiegyensúlyozott, nem ingerült, nem nyugtalan akkor nem szükséges a délutáni alvás. Azonban ha alszik a gyerek, akkor figyeljünk arra, hogy alvás után legyen lehetősége az újbóli elfáradásra, töltsön több időt szabadlevegőn. A délutáni alvásból fel lehet ébreszteni a gyereket, 1,5-2 óra elegendő, az éjszakai alvásnál jobb, ha magától ébred a gyerek.