Kötődési problémák

Ha tipizálni akarjuk a gyermekkori kötődési típusokat, és azt nézzük, hogy ezek később felnőttkorban milyen kötődési mintázatot eredményeznek, akkor három típust érdemes kiemelnünk.

1. A biztonságosan kötődő típusnál találjuk a legtöbb boldog, kiegyensúlyozott embert.

2. Az ambivalensen kötődő gyermek sajátossága, hogy vágyik is az anyára, de nem is bízik benne, szorongató helyzetben menedéket keres nála, de nem nyer megnyugvást. Az ilyen emberek felnőttkorukban egyfelől bizalmatlanok, aztán meg csimpaszkodóak tudnak lenni, mert állandóan attól félnek, hogy elveszítik a másikat.

3. Az elutasító kötődési stílust mutató gyermek egyszer és mindenkorra lemondott a szüleiről, nem hiszi, hogy számíthat rájuk. Az ilyen gyerekből lett felnőtt rideg, kerüli a bizalmas kapcsolatokat, nincsenek igaz barátai és mély szerelmei, leginkább az egyéjszakás, vagy rövidtávú kapcsolatokat preferálja. Ő az, aki felszabadultan hirdeti, hogy a szex a fontos, az élvezet, az érzelmek puszta szentimentalizmus, és nem akar családot, gyereket, kötöttségeket.

A REAKTÍV KÖTŐDÉSI ZAVARRÓL…
A szociális kapcsolatteremtés zavarai közé tartozó reaktív kötődési zavarban a gyermek a környezettel való interakciót elutasítja, a gondoskodásra agresszióval válaszol.

A betegség lefolyása:
A szociális kapcsolatteremtés zavarainak közös vonása a szociális funkciók rendellenessége, melyek a kora gyermekkori kötődés problémáira vezethetők vissza. A reaktív kötődési zavar a csecsemő vagy kisgyermekkorban, a súlyosan elhanyagoló szülői, gondozói magatartás következményeként alakul ki. Az első tünet többnyire a testi gyarapodás lassulása, késése. Az érzelmek, mint az öröm, a kíváncsiság, a félelem, a harag, a figyelem kevéssé jelennek meg, arckifejezésük, mimikájuk szegényes. A folyamat előrehaladásával kevesebbet sírnak, mozgásaktivitásuk csökken. Később fokozatosan elutasítják a kontaktust, környezetükkel kapcsolatban érdektelenné válnak, alvásigényük nő. Előfordulhat, hogy a gyermek összekuporodik a sarokban, a közeledésre agresszióval, máskor apatikusan reagál. A legtöbb esetben a gyermek a kortársakkal való kapcsolatok iránt érdeklődést mutat, de a társas játékokra negatív érzelmekkel reagál. A kórkép általában a pszichés fejlődés többszörös zavarával jár. A zavar majdnem mindig a nem megfelelő gyermeknevelés-gondozás következménye. A szülő, a nevelő nem gondoskodik a gyermek alapvető szükségleteiről, nem bánik vele szeretettel, bántalmazza a gyermeket ("bántalmazott gyermek szindróma"). Gyakori alkoholista szülők, mentálisan retardált szülők esetében, rossz szociális viszonyok között. Előfordul, hogy a gondoskodás hiánya a gyermek biológiai létét veszélyezteti, pl. alultápláltság, kiszáradás. Súlyos esetben az elhanyagolás a gyermek halálához vezethet. A prognózis elsősorban attól függ, hogy mennyi ideig állnak fenn a kedvezőtlen körülmények. A fizikai állapot rendeződése mellett az érzelmi sérülések következményei tartósan fennmaradnak.

Differenciáldiagnosztikai szempontból ki kell zárni az átható fejlődési zavarokat, a beszéd és a nyelvfejlődés zavarait, valamint a testi betegségeket.

A KORLÁTLAN KÖTŐDÉSI ZAVARRÓL…
A szociális kapcsolatteremtés zavarai közé tartozó korlátlan kötődési zavar esetén a gyermek fokozott kötődési igénye mindenkivel szemben megnyilvánul.

A betegség lefolyása…
A szociális kapcsolatteremtés zavarainak közös vonása a szociális funkciók rendellenessége, melyek a kora gyermekkori kötődés problémáira vezethetők vissza. A korlátlan kötődési zavar, társas kapcsolatok zavarának jellegzetes megnyilvánulása az első öt évben jelentkezik. A gyermek 2 éves kora körül jelenik meg a diffúz, válogatás nélküli kapcsolatteremtés, ami a tapadósság benyomását kelti. Később a tapadósság helyét a figyelemfelkeltő magatartás és a különbségtétel nélküli barátságos viselkedés veszi át. Az ilyen magatartás következménye a kapcsolatok felszínessége, barátságok nem alakulnak ki. Gyakoriak a társuló tünetek. Jellemző lehet a hiperaktivitás, a csökkent figyelem, érzelmi labilitás, alacsony frusztrációs tolerancia, agresszív viselkedészavar és a későbbiekben az iskolai teljesítmények jellegzetes zavarai. A zavar elsősorban olyan gyermekeken jelentkezik, akiknek nincs módja tartós kapcsolatok kialakítására, így pl. elvált szülők gyermekei, állami gondozottak, hányatott gyermekkorúak. A tünetek alakulása elsősorban a körülmények függvénye. A feltűnő megnyilvánulások elmúltával is megmaradhat a tartós, mély kötődésekre való képtelenség, ami később a párkapcsolatok nehézségeiben nyilvánul meg.

Differenciáldiagnosztikai szempontból el kell különíteni az Asperger szindrómától, Reaktív kötődési zavartól, Hiperkinetikus figyelemzavartól, Viselkedészavartól és az iskolai teljesítmények zavaraitól, valamint ki kell zárni az esetleges organikus okokat.