Fóbiák

Jelentkezhetnek fóbiák anélkül, hogy kialakulásuk pánikbetegséghez kapcsolódna. Fóbiás félelem bármivel szemben kialakulhat. Leggyakoribbak a pánikbetegségnél leírt fóbia fajták, de léteznek körülírt fóbiás félelmek, melyek egy adott dologra, helyzetre vonatkoznak.

A fóbiákat abban az estben tarthatjuk betegségnek, amikor a fóbiás félelem következményei jelentősen befolyásolják az illető vagy környezete életét, többnyire súlyosan nehezítve azt.

A speciális fóbiák súlyos eseteinél a fóbia tárgya sokszor hordoz valami olyan jelentést ami a beteg számára más szorongást jelentő dologgal, tudatalatti félelemmel kapcsolódik, így itt a pszichoterápiás kezelés nagyon fontos.

Leggyakoribb fóbiák

Agorafóbia

Az agorafóbia (piactériszony) gyakori kísérőjelensége a pánikrohamnak, de önmagában is előfordulhat. Lényege, hogy az illető intenzív félelemmel, szorongással él meg minden olyan helyzetet, ahonnan nem tud elmenekülni, vagy egy esetleges rosszullét esetén nincsen kéznél azonnal segítség. Ilyen helyzet lehet például a tömegközlekedési eszközökön vagy ritkábban az autóban való utazás, sorbanállás, nyílt téren való közlekedés gyalogosan, moziban vagy színházban a sor közepén ülés, valamint a bevásárlóközpontokban való tartózkodás. A beteg ezeket a helyzeteket kerüli, vagy csak erős szenvedés árán tudja kivitelezni. Egy kísérő jelenléte sokszor enyhíthet a panaszokon.

Szociális fóbia

A szociális fóbia (emberfóbia) fő tünete az állandó és ismétlődő félelem az olyan helyzetektől, ahol a páciens más emberek figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve, például étteremben való étkezés, nyilvános illemhely használata, szereplés, vagy aláírás mások előtt. Az ilyen társas helyzetek azonnali - szituatív - pánikrohamokat provokálnak. A páciens tisztában van félelmei eltúlzott voltával, de ezt befolyásolni nem képes. Mindez nem azonos egy egészséges "lámpalázzal", amikor a mérsékelt szorongás akár javíthatja is a teljesítményt. A páciens tehát többnyire elkerülő magatartással reagál.

Egyszerű fóbiák

A specifikus (egyszerű) fóbiák lényege egy állandó, ismétlődő félelem egy konkrét tárgytól vagy helyzettől, mely azonnali pánikrohamot vagy intenzív szorongást provokál. Ezek lehetnek állatok (például az ismert arachnofóbia, azaz a póktól való iszony, de mindez lehet lovaktól, madaraktól, kígyóktól vagy rovaroktól is) természeti jelenségek (vihar, mennydörgés, víz), a vér látványa, illetve hidak, liftek, alagutak és repülőgépek használata (klausztrofóbia).

A fóbiák kórlefolyása

A fóbiák többnyire krónikus lefolyást mutató betegségek. Az elkerülő viselkedés miatt a beteg élettere egyre kisebb lesz, akár a lakásra szűkülhet be. Gyakori az ún. komorbiditás, azaz nem „csak" agorafóbiája, szociális vagy specifikus fóbiája van a betegnek, hanem többféle betegsége. A fóbiák előfordulhatnak egymással szövődve, kényszerbetegséggel, gyakran alkohol és/vagy gyógyszer abúzussal/dependenciával, major depresszióval együtt. Gyakoriak a hipochondriás panaszok és félelmek, főleg az agorafóbiás csoportban. Pl. a szédülés, a mellkasi panaszok miatt ismételten keresik fel ezek a betegek háziorvosukat és belgyógyászati, neurológiai, fülészeti stb. szakrendelésekre járnak.

Gyakoriak a felesleges és esetleg költséges vizsgálatok: vérvételek, EKG, röntgen vizsgálatok, MRI, de még a szívkatéterezés is. A fel nem ismert fóbiás betegek tüneteikre a legkülönbözőbb gyógyszereket kapják, amelyek rendszerint mellékhatásaikkal tovább rontják állapotukat. A betegek egy részének megalázó helyzeteket kell eltűrnie, amikor - esetleg orvostól is - azt hallják, hogy „Ez nem betegség", „Szedje össze magát", „Csak akarni kell", stb.

A megfelelő gyógykezelés elmaradása esetén a betegek alkohollal és/vagy gyógyszerekkel próbálják meg csökkenteni szorongásukat. Ennek különösen nagy a veszélye a szociális fóbiásoknál.

Megfelelő kezelés nélkül nagy arányban válnak a fóbiás betegek keresőképtelenné, rokkanttá. Az előmenetel elmaradása, a táppénz vagy korai nyugdíj miatti kereset kiesés is sújtja a beteget és családját. Az elmaradt vagy hibás diagnózis miatti felesleges vizsgálatok és kezelések költsége, a táppénz, az idő előtti nyugdíj és a szociális segély költségei messze meghaladják az adekvát terápia költségeit.

A fóbiák terápiája

A fóbiák kezelésének legfontosabb feltétele, hogy a beteg tisztában legyen betegségének természetével, gyógyíthatóságával. A súlyos tünetekkel és/vagy szövődményekkel (pl. alkoholizmus, depresszió, kényszerek) jellemzett fóbiás betegeket pszichológushoz, pszichiáter szakorvoshoz kell irányítani.

A fóbiások kezelésének alapelve az, hogy meg kell szüntetni az elkerülő viselkedést. A szorongást kiváltó helyzetet a beteg maga keresse, s addig tegye ki magát annak, míg a szorongás nem csökken, ill. nem múlik el, azaz „kutyaharapást szőrével". Amennyiben a beteg lassan, fokozatosan teszi ki magát a fóbia tárgyának, akkor az ún. szisztematikus deszenzitizálásról van szó. Közlekedési fóbia esetén pl. a beteg először kísérettel megtesz egy megállót busszal, majd kettőt, hármat, ezt követően kíséret nélkül tesz meg egy megállót, majd egyre hosszabb távokat. Amennyiben egyből nagyobb táv megtételére vállalkozik a beteg egyedül, akkor az ún. ingerelárasztásos technikát alkalmazza, amelynek az a lényege, hogy a szorongásos válasz a tartósan alkalmazott ingerre kialszik.

Enyhe, kezdődő esetekben sikerre számíthatunk a betegek egy részénél gyógyszerek nélkül is. Gyógyszeres terápia is szükséges, ha a beteg szorongása olyan fokú, hogy nem tudja elkezdeni a deszenzitizáló vagy ingerelárasztásos kezelést, ill. ha a szorongásos reakció olyan fokú, hogy a beteget akadályozza a terápia folytatásában.