Hajtépkedés

A trichotillomániás emberek saját testszőrzetüket tépik ki, tépkedik a hajukat, szemöldöküket, szempilláikat, szeméremszőrzetüket. A kitépdesett maroknyi haj, szempilla helyét éktelenkedő kopasz folt hirdeti. A hajszálaikat egyenként tépkedők sokszor játszadoznak a kitépett szálakkal, sőt a problémával küszködők fele szájába veszi és lenyeli a kihúzigált hajat.

A Trichotillomania olyan mentális betegség, amely során a beteg, bár tudja, hogy árt magának, nem tud ellenállni az ingernek. Gyermekkorban egyforma arányban van jelen fiúknál és lányoknál, felnőttkorban sokkal inkább a nőket érinti.

Kívülálló számára teljesen érthetetlen miért kezdi valaki a haját tépkedni, és miért nem tudja abbahagyni e rossz szokását. A trichotillománia azonban nem egyszerűen rossz szokás, hanem egy pszichés eredetű probléma, úgynevezett kényszeres zavar. Az e zavarban szenvedők leküzdhetetlen késztetést éreznek, hogy hajukat tépdessék, sőt sok esetben más kényszeres tünetet is produkálnak: a körmüket rágják, vagy a bőrüket csipdesik. Előfordul, hogy a trichotillomániás ember életét depresszió, fokozott izgalmi állapot vagy obszesszív-kompulzív zavar (OCD), azaz egyéb kényszergondolatok-kényszercselekvések nehezítik. A kényszeres viselkedés általában családon belül halmozottan megfigyelhető.

A hajtépkedéssel járó szégyen

A trichotillománia gyakran szül elkeseredést, idegességet, szégyenérzetet, depressziót. Az érintettek azon aggódnak, hogy mások vajon mit hisznek, vagy mondanak róluk. Szokásukat leplezni igyekeznek idegenek előtt, ami a segítség elmaradását is jelenti. A trichotillománia az énképet is jelentősen befolyásolja, hiszen az érintettnek gondot okoz az idegenekkel való kapcsolatteremtés, a randizás. Sokan önmagukat okolják, amiért kényszeres viselkedésüket kontrollálni képtelenek. Hogy egyesek miért éreznek késztetést a hajuk tépkedésére, nem egyértelmű. Az orvosok egy része a trichotillomániát a kényszergondolatok és kényszercselekvések problematikájával hozza összefüggésbe, mivel mindegyik hátterében kóros késztetések állnak. Mivel a kényszerítő erejű gondolatok feszültségcsökkentő hatásuk miatt igen erőteljesek, stresszhelyzetben fokozottan jelen vannak.

Mi történik az agyban?

Kutatások szerint a kényszeres viselkedés hátterében az agy biokémiai egyensúlyának zavara áll. A neurotranszmitterek - az agyi kommunikációért felelős vegyi anyagok- működésének zavara akár kényszeres viselkedést is eredményezhet. Ha valami megzavarja a neurotranszmitterek normális működését, akár kényszeres viselkedészavarok is jelentkezhetnek. Van, aki a koponyáján vagy a fejbőrén jelentkező furcsa érzésre panaszkodik: bizsergést érez, ami után megkönnyebbülést csak a haj tépkedése jelent. Hajtépkedés után elégedettség érzése tölti el a páciensek egy részét. Mások gondolkodás nélkül, maguk számára is észrevétlenül húzgálják ki hajszálaikat.
A hajtépésből származó megkönnyebbülés azonban csak néhány pillanatig tart, az újabb késztetés szinte azonnal jelentkezik. Ennek oka, hogy az agy hamar átadja magát a kényszeres viselkedésre sürgető késztetéseknek, így válik megszokottá a haj húzgálása. A sürgető késztetések mielőbbi kielégítése az agy számára mókuskerékké válik: minél inkább megszokottabb a viselkedés, annál nehezebb ellenállni a nyomasztó késztetéseknek.

Hogyan lehet úrrá lenni a hajtépkedésen?

Mivel kóros állapotról van szó, az érintettek nem képesek egyedül megoldani kényszeres viselkedésüket. A szakember segítsége trichotillománia esetén elkerülhetetlen; az eredmény sem marad el, hiszen amennyiben a hajtépkedés abbamarad, a haj hamarosan a kopasz részeken is növekedésnek indul. A segítő beszélgetés, gyógyszeres kezelés vagy a kettő együttes alkalmazása jelenti a terápiát.
Elsősorban viselkedésterápiával gyógyítható. Ennek során a beteg megtanulja felismerni milyen szituációkban érez késztetést a hajtépésre.

A terápia során a páciensek speciális magatartásformákat sajátítanak el, amelyek segítségével idejében felismerik a kényszerítő erejű sürgetéseket, és képessé válnak kontrollálni őket. Ellenállnak a késztetéseknek, így azok egyre gyengébbekké, kevésbé sürgetővé, idővel pedig teljesen közömbössé válnak. Ezen kívül egyfajta relaxációs technika segítségével egy új viselkedésmintát alakít ki arra az esetre, mikor érzi a hajtépési ingert. A terapeuta a sérült önértékelés és önbizalom helyreállításában is segíthet.

A szakember segítsége nem szégyen!

Mivel a kényszercselekvéseket generáló késztetések igen erőteljesek, az első ellenállásra irányuló törekvések még nagyobb feszültséget, idegességet gerjeszthetnek a páciensben. Éppen ezért fontos szakember segítségét kérni, aki megfelelő támogatással és gyakorlati tanáccsal tudja ellátni páciensét a feszültségek leküzdésében. Szükség esetén gyógyszert írnak fel, hogy agy megbolydult biokémiai folyamatait helyreállítsák. Sokak számára az erős késztetések idején segítséget jelenthet valamilyen manuális tevékenység, például rajzolás, pulóverkötögetés stb. A terapeutától kapott házi feladatok a maximumra törekvők számára további feszültség forrásai lehetnek. A perfekcionizmus ugyanis fokozza az amúgy is jelentős belső feszültséget. Lazább életfelfogás, kevésbé görcsös aktivitás mellett lassan a romokban heverő önbizalom is visszatér.

Ha úgy érzed, a fentiekben saját problémádra ismertél, mielőbb kérj segítséget környezetedtől, vagy attól a személytől, akiben feltétlenül bízol.