Enurézis Noktruna

Akarattól független alvás közbeni vizelés. A vizelés általában a 2. életév végére, a 3. életév első felére szabályozottá válik. A zavar hátterében állhat a központi idegrendszer elváltozása, de gyakoribb, hogy ép idegrendszer mellett késik a vizeletürítés akaratlagosságának kialakulása. A panaszok általában 3-6. életév között jelentkeznek. Az éjjeli ágybavizelés fiuknál s leányoknál egyaránt gyakori, s pedig az álom első óráiban, v. reggel felé, néha csak egyszer, máskor többször jelentkezik éjjelenként, néha azonban napokig, sőt hónapokig elmarad.

Ha orvosi vizsgálat kizárja a szervi okokat (cukorbetegség), akkor bizonyos, hogy az enurézist lelki zavar okozza. Az összetett kezelésben a vezető szerepet a pszichoterápia kapja. A normál vizeletürítés illetve a vizeletürítés gátlásának kialakulása általában 5 éves életkorra befejeződik. Éppen ezért az az elfogadott álláspont, hogy ha az éjszakai bevizelés 5 éves koron túl is fennáll vagy azon túl jelentkezik, akkor kivizsgálást igényel. A gyerekek egyik része korábban sosem volt szobatiszta, míg mások a bevizelés előtt legalább fél évig teljesen szobatiszták (szárazak) voltak, és később alakul ki ismét az éjszakai bevizelés.

Fontos lehet a diagnózis felállításában az is, hogy a gyermek csak álmában ürít vizeletet (ebbe a csoportba sorolják a nappali alvás alatti bevizelést is), vagy napközben ébrenlét alatt is maga alá ereszti vizeletét. A kezelés és kivizsgálás szempontjából fontos még, hogy ezen tünetek mellé társulnak-e további problémák, mint például gyakori húgyúti fertőzések, székrekedés, stb.

Gyakori a probléma felső légúti, nőgyógyászati, húgyúti fertőzés, nagy orrmandula, stressz esetén, illetve a családtagokban előforduló bevizelés is hajlamosító tényezőként szerepelhet.

Pszichés és szervi okok
Az éjszakai bevizelés okait két nagy csoportra lehet sorolni.

Az első csoportba a szervi ok nélkül kialakuló,

a második csoportba a szervi okok miatt létrejövő éjszakai bevizelés tartozik, illetve vannak olyan esetek, amikor a két ok együttesen fordul elő.

Az éjszakai bevizelések hátterében az esetek döntő többségében szervi eltérést nem lehet kimutatni, leggyakrabban pszichés stressz váltja ki a bevizelést. A gyermek valamiért szorong, valamely eseményt nem tud lelkileg feldolgozni, és ez bevizelésként jelentkezik.

Mi válthat ki stresszt egy kicsi gyermekben? Ilyen lehet például a családban előforduló haláleset, baleset, válás, de az óvodai, bölcsődei beszoktatást is lelki megrázkódtatásként élheti meg a gyermek. Sok esetben kistestvér születése is felboríthatja a kedélyállapotot. Általában ilyen esetben a gyermek korábban már szobatiszta volt, és a bevizelés mintegy "visszaesésként" jelentkezik.

Sokszor felvetik a bevizelés hátterében a nagyon mély alvást, bár ennek helytállóságát ma már többen vitatják. Ilyenkor a gyermek annyira mélyen alszik, hogy a vizelési inger nem ébreszti fel, és vizeletét maga alá engedi. A nem szervi okokhoz tartozik még a túlzott folyadékfogyasztás, mely során a gyermek általában a napi folyadékszükséglet nagy részét délután illetve lefekvés előtt issza meg.

Az okok második csoportjába számos betegség sorolható, szerencsére ezek fordulnak elő ritkábban. Ide tartoznak fejlődési rendellenességek, hormonális zavarok, fokozott hólyagizom aktivitás, húgyúti fertőzések, húgyhólyag kő, húgyhólyag beidegzési zavar, de ide soroljuk például a bélférgességet, a székrekedést, a kislányoknál előforduló hüvelygyulladást is. Fokozott hólyagizom aktivitás során a hólyag azonnal ki akarja üríteni a hólyagba került vizeletet, már kis vizeletmennyiség esetén is. Éppen ezért gyakori vizeletürítési kényszere van a gyermeknek, mely bevizelést okoz.

A hormonális okok mögött az antidiuretikus hormon hiánya, illetve csökkent éjszakai kiválasztása állhat. Ez a hormon felelős a vizeletürítés gátlásáért. Ha éjszaka ebből a hormonból kevesebb termelődik, mint amennyi normális lenne, akkor nem képes kellően meggátolni a vizeletürítést, és ez bevizeléshez vezet.

Mit tehetünk? Keressünk fel szakembert!
Nagyon fontos, hogy ne tekintsük a bajt pszichés eredetűnek mindaddig, amíg orvossal nem konzultáltunk. A problémát nem szabad szégyellni, hiszen ma Magyarországon 100 iskolát kezdő gyermekből minden tizedik szenved ettől a bajtól. Ilyen esetben tehát mindenképpen keressük fel gyermekorvosunkat vagy gyermeknephrológus, urológus szakembert! A diagnózis felállításában nagyon sokat segítenek a szülő által elmondott adatok a gyermek vizelési szokásairól. Ezután következik a gyermek alapos vizsgálata, a has tapintása, megtekintése, a húgycső megtekintése. Egyszerű vizelet- illetve vizelet áramlási vizsgálattal is sok betegség háttere tisztázható. A napi bevitt és ürített folyadék mennyiségének mérése szintén fontos. Szükség lehet hasi ultrahang, CT, MRI vizsgálatokra illetve egyéb bonyolult urológiai vizsgálómódszerekre. A baj azonban az esetek nagy részében fájdalommentes vizsgálatokkal megállapítható.

Forrás: http://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/419/mikortol-beszelunk-ejszakai-bevizelesrol