Étkezési zavarok

Anorexia, bulimia

A táplálékfelvétel, azaz az evés zavarai az utóbbi két évtizedben a pszichiátriai zavarok megkülönböztetett figyelmet érdemlő formáivá váltak. Egyrészt mert gyakoriak, a súlyosabb formák a fiatal felnőtt nők 1-4 %-át érintik, másrészt az anorexia halálozása magas, a betegek 8 %-a tíz éven belül meghal. Sok az enyhébb tünetekkel járó részleges evészavar is. Elsősorban fiatal nők betegségei (leginkább diákokban észlelhetjük), a férfiak mintegy tízszer ritkábban betegszenek meg. Ennek leginkább társadalmi-kulturális okai lehetnek, mert a nőket kifejezett kulturális nyomás éri a karcsúság-ideál jegyében. Férfiakban inkább az atléta-ideál dívik. Az evészavarok igen gyakran rejtve maradnak, mert a betegek nem tartják magukat betegnek, nem fordulnak orvoshoz.

Az evészavarok közé soroljuk a túlevéssel kapcsolatos elhízást is. Az elhízást is gyakran pszichés problémák okozzák, de előfordulhat csak nem megfelelő táplálkozás/étrend formájában is. Az elhízás párosulhat pl. depresszióval, függőséggel, pszichotikus tünetekkel.
Az evészavar fő megjelenési formái:

1, Anorexia nervosa

2, Bulimia nervosa

3, Obesitas

Anorexia

Az anorexia nervosa ideges étvágyhiányt jelent szó szerint, kóros lesoványodással járó evési zavar. Az anorexiát nehéz palástolni, mivel a nagyarányú lefogyás felkelti a családtagok figyelmét. Tünetei a következőkben foglalhatók össze:

1. Félelem az elhízástól soványság esetén is - röviden súlyfóbiáról beszélhetünk.

2. Testképzavar: a beteg kövérnek látja magát extrém lefogyás után is.

3. Legalább 15 %-os súlyhiány, súlyvesztés (durva közelítésül: a normális testsúly a testmagasság 100 fölötti cm-einek száma mínusz 10 % - azaz egy 170 cm-es lánynak legalább 63 kg-osnak kell lennie).

4. Nőknél a menstruáció elmaradása.

5.Személyiségbeli változások ( indulatosság, maximalizmus stb.)

A kezelésben gyógyszereknek és a pszichoterápiáknak egyaránt szerepük van, nagymértékű fogyás esetén kórházi ellátás szükséges.

Bulimia

A bulimia nervosa â01Eökörétvágyâ01D-at jelent, leginkább farkaséhségnek fordíthatjuk. A túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető evészavart gyakran nem veszi észre a beteg környezete, mivel titokban hódolnak kóros szenvedélyüknek - néha még a szülő vagy a házastárs sem tudja, hogy túlevések, önhánytatások fordulnak elő. A bulimia tünetei a következők:

1. Túlevési epizódok, falásrohamok.

2. A hízás elkerülésére különböző manipulációk: leggyakrabban önhánytatás, vagy túlzott hashajtóhasználat, extrém testedzés, koplalás.

3. A súlyosabb formák esetében hetente legalább két falásroham van.

4. Állandó aggodalmaskodás a testsúlyra és alakra vonatkozóan.

A bulimia általában normális testsúllyal jár, de kövérséggel és soványsággal (anorexiával is) egyaránt társulhat. A kövér bulimiások általában hashajtóznak. Bulimiában néha más viselkedészavarok is előfordulnak: indulatkitörések, öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, önsebzések, alkoholizálás, lopkodás stb. Mindkét evészavar-típus gyakran jár depresszióval vagy kényszerbetegséggel, de más szorongásos zavarral is. Mivel az önhánytatások során a gyomorsav a fogzománc belső felszínét erősen rongálja, nemritkán fogorvos állapítja meg a zavart az önhánytatás eltitkolásakor is.

Obesitas

A kövérség népbetegségnek számít. Az elhízást az un. BMI indexxel mérjük, mely képet ad az elhízás fokáról is. Így megkülönböztethetünk mérsékelten, közepesen és súlyosan elhízott embereket.

Kezelési lehetőségek

Az evészavar kezelésében az első és sokszor egyáltalán nem könnyű lépés a betegek megtalálása, a rejtett zavarban szenvedők felkutatása. Nagyon fontos lépés a betegek motiválása a változásra, különösen anorexia és bulimia esetén igaz ez. az állítás. Ez a család feladata, hiszen a beteg - a kórképek lényegéből fakadóan - nem képes reálisan megítélni állapota súlyos, sokszor életveszélyes voltát. Az enyhébb zavarok kezelése járóbeteg-ellátás formájában is sikeres lehet, de ha a fogyás igen nagymértékű, vagy naponta több falásroham-önhánytatás fordul elő, akkor a további kockázatok elkerülése céljából a kórházi felvétel szükséges.

A pszichoterápiákat tekintve több módszer lehet alkalmas az evészavar tüneteinek megfékezésére. Kiemelendő a családterápia, mert az evéssel kapcsolatos tünetek igen gyakran a családon belüli dac, indulatok kifejeződései. Ez különösen anorexiára érvényes. Igen lényeges a tünetek "jelentésének", tudattalan céljának megfejtése. A viselkedés- és kognitív terápiák viselkedésváltoztatással, az evéssel és annak kontrolljával kapcsolatos kóros szokások, attitűdök, gondolatok megváltoztatásával dolgoznak hatékonyan. A viselkedésterápia mellett a páciensnek étkezési naplót kell vezetnie, amelybe mindig pontosan rögzíti, mikor, hol, mit és mennyit evett, és hogy milyen érzések társultak az étkezéshez. Sokszor a csoportterápiák is eredménnyel járnak. Bulimiában a hipnózis is hasznos lehet, mert a bulimiások fokozottabban fogékonyak erre a megváltozott tudatállapottal működő módszerre - ami nem csoda, hiszen tüneteik, túlevéseik is némileg "transz-állapotban" zajlanak le. Az elhízás kezelésében is igen jó hatékonysággal működik a csoport terápia ( kognitív-viselkedés terápia , ahol azonosítani lehet a túlevéssel kapcsolatos pszichés elváltozásokat, és el lehet kezdeni ezek feldolgozását.