Pszichoszomatikus betegségek

Vannak szerencsések, akik tudják, milyen az, amikor egy hűvös kéz megtörli láztól égő homlokukat..

..és sajnos akadnak, akik csupán regényekből, filmekből építik fel mindezt saját fantáziavilágukban.

De valójában csak az számít, hogy érezhessük a törődést, gondoskodást, a figyelmet, amit a mindennapi forgatag: a munkahelyi őrület,a vetélkedés kényszere, a „muszáj megfelelni” érzések felerősítenek, és ezek még inkább motiválnak arra, hogy az élet minden apró szegletéből kiaknázzuk azt, amit úgy gondolunk akár jogosan, akár jogtalanul, de jár nekünk.

A szervezet alapjában tudja, hogy mire van szüksége testünknek és lelkünknek is. Ha elfáradunk, pihennünk kell, ha álmosak vagyunk alszunk. Ha testünk megbetegszik, szervezetünk jelez: fájdalommal, lázzal, levertséggel, étvágytalansággal. Ezek mind felismerhetőek és orvosolhatók.

De mi van azokkal a dolgokkal, amiről nem beszélhetünk, mert nem tudunk, vagy nem merünk, esetleg nem tehetjük?

Gondolataink és érzéseink (kivéve a lelki traumáink) nem fájnak, néha kósza gondolatként, érzelmi hullámként átfut rajtunk, átcsap felettünk, de „jól nevelten” igyekszünk ezeket elnyomni, nem tudomást venni róla.

De szervezetünk ekkor is jelez… Fájdalommal, lázzal, levertséggel, étvágytalansággal, akut vagy krónikus betegségekkel. Ezt nevezi a szakirodalom pszichoszomatikának.

A pszichoszomatikában szenvedő ember nem bolond, ahogy a köznyelv nevezné és nem is hipochonder. Teste szenvedő alanya csupán lelke „elfojtásainak”, küzdelmeinek. A tünetek benne keletkeznek, mintegy jelzésként: - Pihenésre, törődésre van szükséged! A ki nem mondott vágyaknak ad lehetőséget, hogy megvalósulhassanak.

Mely betegségek, tünetek lehetnek ezek?

A teljesség igénye nélkül: bőrbetegségek, légző rendszeri betegségek, táplálkozási zavarok –elhízás/anorexia, gyomor- és bélrendszeri panaszok, magas vérnyomás betegség, stb..

Miért fontos tenni ellene: ismerős a tanmese a kislányról, aki mindig farkast kiáltott?

És mit tehet ellene: segítséget kell kérnie.

Sokszor elég felismerni a problémát, hogy utána megfogható és kezelhető legyen. És néha nem elég a jó barát, aki meghallgat egy pohár sör mellett, vagy a barátnő kinek mintegy mellékesen lehet elejteni szavakat egy – egy szép cipő próbálása közben.

Sokszor elég csak meghallani a kulcsmondatot.

LELKI EREDETŰ TESTI PROBLÉMÁK

A "pszichoszomatikus orvoslás" a testi, lelki, társadalmi kölcsönhatásokat is vizsgálja az emberi betegség keletkezésében, lefolyásában és kezelésében. Hiszen, ha a test súlyos betegségben szenved, az kihat a lélekre is - de ez fordítva is igaz. Megmagyarázhatatlan testi tünetnek nevezzük az olyan testi tüneteket, amelyeket a szakemberek nem tudnak hagyományos orvosi diagnosztikus címkével ellátni. Ezek azok a tünetek, melyek megfelelő kivizsgálás után nem értelmezhetőek teljes mértékben valamely ismert betegség tüneteinek, vagy nem tulajdoníthatóak valamely kémiai anyag, önkényesen alkalmazott drog vagy orvos által előírt gyógyszer hatásának. Illetve, ha sikerül is a tünetek alapján diagnózist felállítani, a testi panaszok és az általuk okozott egyéb következmények (például: társas élet beszűkülése, munkaképesség csökkenése) fokozottabbak annál, amit a betegség indokolna. Ez a "kizárásos diagnózis" nem azt írja le, hogy mi a zavar, hanem azt, hogy mi nem, és így nem ad támpontot az orvos számára a beteg kezeléséhez.

A megmagyarázhatatlan testi tünetek - ún. szomatizáció vagy funkcionális kórképek - olyan súlyosak lehetnek, hogy akadályozzák, sőt lehetetlenné teszik a normális életvitelt, és az érintett személyre, közvetlen környezetére, az orvosra, az egészségügyre és a társadalomra komoly terhet rónak. A pszichoszomatikus betegségek elnevezés a test (görögül szóma) és a lélek (psziché) kölcsönhatásának zavarára utal. A pszichoszomatikus betegségek mechanizmusa - azaz a test és lélek megváltozott kölcsönhatásának mechanizmusa máig sem teljesen feltárt. A pszichoszomatikus tünetek keletkezése a legtöbb esetben megoldatlan lelki vagy szociális problémák jelenlétére utal, amelyek szomatizáció útján adnak jelzést.

Az Önrontó kör
A pszichoszomatikus beteg igen hamar egy saját maga által gyártott önrontó körbe kerülhet. Mivel figyelmét minduntalan testi történéseire irányítja, melyek jelentős szenvedést okoznak neki; ezeket kórosnak minősíti, a tünetek az élmény szintjén felerősödnek. Így meghatározója lesz a tünet a beteg mindennapjának, mely fokozott betegszerephez, és ennek megfelelő viselkedéshez vezet.

A pszichoszomatikus zavarokban is - csakúgy, mint krónikus betegség esetén - a beteget az általa megélt testi szenvedés készteti panaszra, emiatt keres segítséget, és kerül gyakran "önrontó körbe" az egészségügyben is. E betegek szokványos karrierje, hogy vaskos orvosi kartonjaikkal, negatív vagy panaszaik súlyosságát nem magyarázó leletekkel, megfelelő ellátás híján nem szűnő panaszaikkal reménytelenül járják köreiket az orvosi rendelőkben, sokszor indulatokat váltva ki tehetetlen orvosaikból a - leginkább velük és miattuk - zsúfolt orvosi rendelőkben. Az orvos tehetetlenségéért, kudarcáért, hiábavaló fáradságáért és a költséges vizsgálatokra "kidobott" összegekért a beteget okolja, a beteg pedig, aki panaszaira sem magyarázatot, sem kezelést nem kapott, szenvedéseiért és a felesleges körökért az orvost hibáztatja. A kölcsönös frusztráció nemegyszer nyílt ellenségeskedéssé fajul, és a beteg - ha még nem vesztette el a gyógyulásba vetett reményét - új orvost keres.

A beteg-karriert tovább követve: a kedvezőtlen orvos-beteg kapcsolat rontja a beteg társas helyzetét; a családtagok a beteget éppúgy hajlamosak bűnbakként elítélni, mint az orvos. Ez a helyzet; a negatív légkör és az igazságtalan megítélés tovább súlyosbítja a beteg állapotát.

Milyen tünetekkel jelentkezik?
Az orvosi rendelőket felkeresők nagy százalékban általános közérzettel kapcsolatos problémákkal jelentkeznek. A zavarok felét pszichoszomatikus panaszok teszik ki, és ezek szervekre gyakorolt hatásait orvosilag nem lehet mérni.

Általában a következő lelki eredetű közérzeti zavarok merülnek fel: megmagyarázhatatlan félelem, alvászavar, depresszió, idegesség, tespedtség, zavartság, kimerültség, érdektelenség, szexuális örömérzet csökkenése. Igazi szervi problémák nélkül további szervi működésbeli zavarok alakulhatnak ki, például légzési-, keringési zavarok, gyors szívdobogás, ájulás, azonosíthatatlan eredetű fejfájás, hát- és gerincfájdalmak, emésztési zavarok, étkezési panaszok - hasmenés, székrekedés, hányás, testsúlyváltozás -, szexuális zavarok, bőrtünetek, és még hosszan sorolhatnánk.

Ha az említett tünetek nem figyelmeztették eléggé az alanyt, akkor "van idő arra", hogy a pszichoszomatikus betegség is megjelenjen. A legismertebbek: gyomor-, nyombélfekély, vastagbélgyulladás, savtúltengés, bizonyos mozgásszervi és nőgyógyászati kórok, bronchiális asztma, infarktus, magasvérnyomás, verőeres elzáródásos betegségek, allergiás, gyulladásos bőrelváltozások, táplálkozási zavarok - ásványianyag- és vitaminhiány, szénhidrátok, fehérjék, zsírok nem megfelelő aránya a szervezetben. Ezen a szinten már elkerülhetetlen az orvosi, kórházi ellátás igénybe vétele és az életmódváltás.

Mi lehet a háttérben?
A szervi betegségek igen széles körét okozhatják pszichoszociális és fizikai tényezők kölcsönhatásai.
A stressz tehát nem csak ezen "hagyományos" betegségek formájában károsíthatja a fizikai egészséget, hanem más - különösen vírusos és bakteriális fertőzések következtében fellépő - betegségek kialakulásához is hozzájárulhat.

Mely tényezők játszanak szerepet a pszichoszomatikus zavarok kialakulásában? Előfordul, hogy az emberekre háruló társadalmi, szociális vagy családi terhelés eredményez ilyen zavarokat. A stressz bármilyen formában megjelenhet: háborúk, természeti katasztrófák, szociális körülmények, súlyos betegség, haláleset, válás, munkahely elvesztése stb.. Vannak bizonyítékok amellett, hogy bizonyos szükségletek, érzelmek, megküzdési stílusok is növelhetik a pszichoszomatikus zavarok kialakulásának valószínűségét. Ezek szerint, ha "túlzottan" reagálunk egy minket érő stresszre, melegágyat biztosítunk az ilyen zavarok kialakulásának. Azonosítottak a kardiológusok egy bizonyos személyiségtípust, amelyhez tartozó embereket az állandó ellenségeskedés, cinikusság, türelmetlenség, törtetés és versengés jellemez. Náluk a világgal való kapcsolatukból adódó folyamatos stressz vezet kardiovaszkuláris betegségekhez.

Biológiai tényezők is szerepet játszanak a pszichoszomatikus betegségek kialakulásában: ilyenek a vegetatív idegrendszer működésében fennálló zavarok. Ha valakinek túlságosan könnyen ingerelhető vegetatív idegrendszere van, akkor lehet, hogy túlzott válaszokat ad a legtöbb ember számára enyhén stresszkeltő helyzetekre is, előidézve ezzel egyes szervei károsodását. Lehetnek az embereknek szomatikus gyenge pontjaik, olyan szerveik, melyek eleve elégtelenül működnek, vagy stressz hatására válnak azzá. Például a gyenge gyomor-bélrendszerrel rendelkező emberek gyomorfekélyre hajlamosak. A szervek hibás működése lehet egyéni biológiai reakciók eredménye is. Vannak, akik stressz hatására verítékezni kezdenek, másoknak megfájdul a hasa, felgyorsul a szívverése, illetve a vérnyomása emelkedik meg. Ezek az "eltérések" hiába normálisak, az ismételt igénybevétel kimerítheti az adott szervet, s betegséghez vezethet. Kimutatták például, hogy vannak, akik az átlagosnál gyakrabban reagálnak a stresszre átmeneti vérnyomásemelkedéssel. Ők nagyobb valószínűséggel lesznek hipertóniások is. Mások az átlagosnál több gyomorsavat választanak ki, náluk valószínűleg a gyomor nyálkahártyája fog annyira károsodni, hogy fekély alakul ki.

Mit tehetünk, hogyan érthetjük meg testünk jelzéseit?
Azzal párhuzamosan, ahogy a klinikusok ráébredtek a pszichés tényezőknek a szomatikus zavarokban játszott szerepére, megjelentek a testi betegségek pszichológiai gyógymódjai is. Így a gyógyításban nagyon fontos szerep jut a pszichiátereknek, pszichológusoknak, pszichoterapeutáknak is.

A családterapeuták szerint egy tünet sokszor azért érthetetlen - és ezáltal gyakran gyógyíthatatlan vagy kezelhetetlen -, mert hiányoznak a jelentése megfejtéséhez szükséges információk. Szerintük a pszichoszomatikus zavart csak abban a környezetben lehet megérteni, ahol előfordul. Így a "pusztán biológiai tünet" összekapcsolódhat több olyan tényezővel, melyet számításba kell venni - például a családban uralkodó érzelmekkel és a családi kapcsolatok minőségével. Ennek fényében "újraolvashatóvá" válik a tünet, immár teljesebb jelentéssel. Ez a családterapeuták szerint annyit tesz, hogy ha kiterjesztik figyelmüket a betegről a családtagok közötti kapcsolatrendszerre, akkor a pszichoszomatikus tünet jócskán veszít titokzatos megfejthetetlenségéből, és teljesebb értelmet nyer. A pszichoszomatikus tünet egyfajta kommunikáció olyan körülmények és szabályok között, ahol a tünet megjelenik és állandósul. A tünet tehát "beszél": kifejez egyfajta szimbolikus értelmet. Ezért azt mondhatjuk, hogy a beteg teste szó szoros értelemben "kommunikál", hiszen a test üzenete hat arra a közegre, melyben megjelenik.

Mindez, a családi környezet hangsúlyozása azonban nem jelenti azt, hogy a biológiai elváltozást figyelmen kívül lehetne hagyni, hanem azt, hogy a biológiai tény önmagában nem igazolja teljes valójában a jelenséget.