Csecsemőkori regulációs zavarok

Csecsemőkori regulációs zavarok

A csecsemő gondozása során gyakran előfordul, hogy viselkedését, jelzéseit nehéz megérteni. Olyan kérdések merülhetnek fel, hogy miért sír, miért nem lehet megnyugtatni, miért alszik el nehezen, miért ébred fel gyakran, miért utasítja vissza a táplálékot. Általában négyféle problémával találkozhatunk a csecsemőkori viselkedésszabályozással kapcsolatban: krónikus nyugtalanság, alvászavar, evészavar, affektív apone.

Krónikus nyugtalanság és excesszív sírás

A sírás, nyűgösködés minden csecsemő legfontosabb kommunikációs eszköze. A normáltól eltérő sírási mintázat kifejezésére az excesszív sírást használjuk, ami fokozott, túlzott mértékű sírást jelent. A probléma kezdete leggyakrabban az első két hónapra esik. A sírási problémában szenvedő csecsemőkre jellemző, hogy fogékonyak a látási ingerekre, motorikusan nyugtalanok, kedvelik a függőleges testhelyzetet, könnyen megijednek, irritabilisek. A kezelés során a probléma lelki hátterének feltárása helyezzük a súlyt.

Alvászavar

A csecsemők nagyon kis százaléka képes születésétől fogva az éjszakát átaludni. Ez a képesség hat hónapos kor körül alakul ki. A csecsemők alvási igénye nagy egyéni eltéréseket mutat. Alvási problémáról a csecsemő hat hónapos kora után beszélünk, amikor nehezen, csak szülői segítséggel tud elaludni, gyakran felébred, és csak szülői segítséggel alszik vissza. Az alvási probléma háttereként gyakran nem megfelelő szoktatási rendet találunk, de lélektani, interperszonális gyökere is lehet az alvászavarnak, melynek feltárása több időt igényel.

Evészavar

Nagy eltérések mutatkoznak a csecsemők étkezési viselkedésében. Nemcsak az egyes csecsemők között, hanem egy-egy csecsemőnél is nagy ingadozásokat találunk az elfogyasztott táplálék mennyiségében. Minden csecsemő életében előfordul átmenetileg, hogy kevesebb táplálékot fogyaszt el, vagy hogy bizonyos ételeket visszautasít. Evészavar akkor áll fenn, ha a csecsemő életkorának megfelelő súlygyarapodása tartósan elmarad az elvárttól. Ilyenkor elsőként ki kell zárni az organikus hátteret, csak ezután gondolhatunk lélektani tényezők fennállására.

Affektív apnoe

Az evészavar mellett az organikus háttér nélküli légzéskimaradás a legijesztőbb regulációs zavar csecsemő- és kisgyermekkorban. A csecsemő vagy a kisgyermek bizonyos érzelmileg megterhelő helyzetekben egyszer csak nem vesz levegőt, leszürkül, esetenként elájul, majd egy mély belégzést követően magához tér. Legfontosabb első lépésként az organikus ok kizárása és csak azt követően térhetünk rá a pszichés tényezők feltárására. A szülők egyik legnagyobb aggodalma ilyen esetben az, hogy mi van akkor, ha nem indul be légvétel, és hogy a légzéskimaradás nem okozhat-e az agy fejlődésében zavart. Az orvosi tapasztalat szerint, ha nincs organikus háttere az apnoe-nak, akkor reflexes légvétel be szokott indulni és az alkalmankénti rövid idejű légzéskimaradásnak nincs káros következménye az idegrendszer fejlődésére nézve.

A fenti kérdésekkel rendelőnkben Dr. Balog Márta szakpszichoterapeuta foglalkozik.