Magatartászavar és beilleszkedési zavarok

A magatartászavarok megjelenési formái és okai igen változatosak lehetnek. Oka lehet közvetlenül az idegrendszer súlyos éretlensége, mint például a hipermotilitás esetében. Kialakulhat másodlagos tünetként, mintegy ráépülve a tanulási nehézségekre. Ilyenkor a gyerek az állandó stresszt és kudarcot okozó helyzeteket igyekszik elkerülni, például bohóckodással, hisztivel, vagy a társai ellen irányuló agresszióval. Okozhatja a családi szocializáció problémája, mint például: a nem megfelelő anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolat, érzelmi elhanyagolás, családon belüli erőszak, hospitalizáció stb. Magatartászavarhoz vezethet, ha nem megfelelőek, a többségi társadalom számára nem elfogadhatóak a család által közvetített minták: például életvitelszerű bűnözés a családban. Problémát okozhat, főleg kamaszkorban a kortársak egymásra gyakorolt negatív hatása, amikor "rossz társaságba" keveredik a gyerek. Szintén okai lehetnek a magatartási problémáknak az osztályközösségben kialakuló csoportdinamikai jelenségek, mint például a bűnbakképzés vagy az ellenállás.

A magatartászavarok kezelése:

• Természetesen a kezelésnek igazodnia kell a magatartászavar okához. Az idegrendszer éretlensége következtében közvetlenül kialakuló magatartászavar jól kezelhető mozgásterápiával.
• A mozgásterápia szintén célravezető lehet, ha a magatartászavar másodlagos tünetként alakul ki, ráépül a tanulási nehézségekre. Ilyenkor, mivel egyre könnyebbé válik a tanulás, egyre kevesebb kudarc éri a gyereket, a problémát kiváltó ok szűnik meg. A sikerélmények hatására lassan megváltozik a viselkedés is, enyhülnek a magatartási tünetek. Ebben az esetben célravezetők lehetnek a különböző stresszoldó technikák is, amelyek segítenek feldolgozni a korábbi kudarcok hatásait és ezáltal meggyorsítják a viselkedésben bekövetkező pozitív változásokat.
• A családi szocializáció problémáit, a korai negatív tapasztalatok hatásait szintén jól enyhíthetjük a stresszoldó technikák segítségével. Bizonyos esetekben célravezető lehet a családterápia vagy a gyermek egyéni pszichoterápiája.
• A család által közvetített negatív normarendszert, a kortárs csoport káros hatásait illetve bizonyos esetekben a családi szocializáció problémáit is enyhíthetjük azzal, ha megtanítjuk a gyerekeket, hogyan kezeljék konfliktusaikat, fejlesztjük empátiás készségüket és segítjük őket abban, hogy kialakuljon a felelősségérzetük, megtanuljanak szembenézni problémáikkal.
• A csoportdinamikai jelenségek kezelése megtanulható.

A BEILLESZKEDÉSI ZAVAROKRÓL…

Karaktervonásokból adódó beilleszkedési nehézségek
A gyerekek meghatározott karaktervonásokkal születnek, melyek a környezet és tapasztalatok hatására némiképp módosulhatnak, de lényegileg lassan változnak. A karaktervonások egymástól függetlenek és egy adott kombináció jellemző az adott emberre. Bizonyos esetekben olyan kombináció jellemezhet egy embert, amely a környezethez való alkalmazkodást nehézzé teszi. Thomas és Chess alapos vizsgálataik eredményeképpen azt állítják, hogy a fiú gyerekek egy negyede ún. "nehéz gyerek". A "nehéz gyerekek" lassan alkalmazkodnak az új helyzethez, alacsony az ingerküszöbük, nagy intenzitású reakciókat adnak, magas az aktivitás szintjük és nehezen alakul ki a biológiai ritmusuk. Egy "nehéz" gyerek az iskolában gátlástalanul üvölt, ha elkeseredik, dühében őrjöng, és ha vidám akkor kontrollálhatatlan. Az iskolai programban történő legapróbb változás is kiborítja és munkaképtelenné teszi. Ő mindig alkalmatlan időben akar enni vagy WC-re menni.

Szociális izoláció
Magyarországon a gyerekek többsége jár óvodába, de nem mindenki. Sokan be vannak íratva, de gyakori betegségek, a kistestvér születése miatt vagy egyéb okokból a gyerek többet van otthon, mint óvodában. Vannak gyerekek, akiknek nincs testvérük, és vannak akiket egy szülő nevel. Sok család nem tartja a kapcsolatot a rokonsággal, sok helyen a szülők elfoglaltsága miatt nem tartanak baráti kapcsolatokat. Ezek a gyerekek a legtöbb időt szüleik társaságában töltik. A szülőkkel vannak otthon, a szülők szervezik a programokat, a szülők viszik őket a játszótérre és a szülők oldják meg a gyerek konfliktusait, ha mégis kapcsolatba lépne a gyerek valakivel.

Ezek a gyerekek az iskolában kerülnek először olyan helyzetbe, amikor nem tudják kiharcolni az otthonmaradást és nincs ott a szülő, hogy a problémáját elrendezze helyette. Az ilyen gyereknek hiányoznak azok a szociális készségei, amelyekkel képes lenne életkorának megfelelő módon kapcsolatot kezdeményezni, a másik gyerek közeledésére adekvát módon reagálni, jogait érvényesíteni vagy konfliktusait kezelni. Az iskolában ezek a gyerekek infantilisen bohóckodnak, lökdösik vagy puszilgatják társaikat. Máskor ajándékokkal halmozzák el őket. Ha sérelem éri őket tehetetlenül sírnak, kiabálnak, esetleg eldobálják a másik dolgait vagy folyton árulkodnak és örökké a tanító nyakán lógnak. A kislányok gyakran stréberek, szajkózzák a tanító mondatait, nevelik a társaikat.

Alulszocializált gyerek
Ebben az esetben egyszerű azt mondani, hogy a szülő elhanyagolja a gyerekét és sajnos van ilyen. Az esetek többségében azonban nem egészen ez a helyzet. Sok esetben a szülő törődik a gyerekkel a maga módján, de pl. nagyon nehéz életfeltételek között él a család és a megélhetés gondjai kötik le a szülő erejét, különösen ha sok gyerek is van. Más esetekben a szülő maga is alulszocializált, azaz nem ismeri, nem volt módja elsajátítani azokat az együttélési normákat, melyeket mi természetesnek veszünk és természetesként várunk el mindenkitől. Az is előfordul, hogy olyan értékrendet követ a család, mely a mi számunkra idegen. Ezek a gyerekek nem követik az udvariasság szabályait. Nem köszönnek, nem kérnek, gyakran impulzívak és önfejűek. Vélt sérelmeiket azonnal megtorolják, sokszor csúnyán beszélnek, nem disztingválnak, társaikat megfélemlítik, dominanciájuk érvényesítése miatt gyakran keverednek verekedésbe.

A traumán átesett és/vagy érzelemzavarban szenvedő gyerek
Az ilyen gyerek sokféle tünetet produkálhat, pl. bepisil, esetleg bekakil, tikkel, szorong, fóbiája van, kényszer-rögeszmés tüneteket mutat, gyakran fáj a feje, hasa, általában rosszkedvű, lehangolt vagy ellenkezőleg motorosan nagyon nyugtalan, órán elálmodozik, teljesítménye hullámzó, nem igazán érdekli a tanulás, tehernek érzi, fáradságra panaszkodik.

Az észlelési zavarban vagy részképességzavarban szenvedő gyerek
A részképességzavarban szenvedő gyerekek többsége úgy kezdi az iskolát mint társaik. Problémáik az idő előrehaladtával fokozatosan alakulnak ki és válnak egyre súlyosabbá. Pl. lelkesen elkezdenek olvasni tanulni, és bár egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek az eredmények, a sikerek csak nem következnek be. Minél értelmesebb a gyerek, annál hamarabb észreveszi, hogy sokkal nagyobb energia befektetés mellett is egyre jobban lemarad társaitól, a szülők és a pedagógus is csak szidják és büntetik. Ekkor kezd a gyerek az iskolában bohóckodni és otthon egyre nagyobb ellenállást tanúsítani a tanulással szemben. Ilyenkor persze, azt mondják neki, hogy ez azért van, mert ő nem jól csinálta. Egy idő után elkeseredik, becsapva érzi magát, dühöng és minden módon meg fogja tagadni a munkát. Hogy ez milyen személyiség romboló hatású talán nem kell külön elmondani. Nagyon sok értelmes, tehetséges ember kedve ment el a tanulástól egész életére ilyen tapasztalatok hatására.

Figyelemzavar, mozgászavar, tanulászavar
A mozgásos nyugtalanságot, hiperaktivitást, figyelemzavart a szakirodalom sokféle elnevezéssel jelöli. Az angol nyelvű szakirodalomban többnyire hiperaktivitással társuló figyelemzavarról beszélnek, és ADHD-val rövidítik. A rövidítés az Attention Deficit with Hyperactive Disorder szavak első betűiből áll. Találkozni még az MCD, HAHAS, vagy POS rövidítéssel is. Ennek a tünetcsoportnak létezik egy másik elnevezése is: fimóta, ami a figyelemzavar - mozgászavar -tanulászavar szavakból adódik.
A fimóta tünetegyüttes egy biológiai probléma mely a viselkedésszabályozás zavarát a viselkedési kontroll kialakulásának nehézségét jelenti. Speciális probléma melynek sajátos jellemzői hosszú ideig megmutatkoznak a gyereknél. Ezek a gyerekek nagyon értelmesek, sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek. Többségük normál általános iskolai feltételek mellett tanítható, de a pedagógus akkor lesz igazán eredményes, ha ismeri és tudomásul veszi a gyerek problémáját.

A fimóta tüneteknek négy alapvető fajtája van:
1) probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával
2) hirtelenség, szertelenség - gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)
3) probléma a mozgás mennyiségével - a helyzethez és életkorához képest túl sokat mozog
4) a szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás
A tanulászavar az alapprobléma következményeként jelenik meg. Nem szabad összetéveszteni a speciális tanulási problémával, mely társul tünetként a fimotáknál is megjelenhet.

Ál-fimóták
A nyugtalanság és figyelemzavar sok tünetét előidézhetik egészen más jellegű problémák. Nem ritka például, hogy a gyermek nyugtalanságát egy még észre nem vett érzékszervi károsodás okozza, például enyhén nagyothalló. Beszédmegértési zavart okozhat a túl nagy orrmandula. A gyerek észlelési zavara miatt nem érti pontosan a tanárt, értelmes gyerek lévén viszont inkább vállalja, hogy rossz vagy vagány, mintsem hogy butának nézzék.

A speciális tanulási zavarok is okozhatnak másodlagosan fimóta tüneteket. Például még mostanában is előfordul, hogy egy értelmes, jó tanuló, de nehezen olvasó (enyhén dyslexiás) gyereket a tanító néni megszégyenít azzal, hogy a többiek előtt hangos olvasásra kényszeríti. Ebben a helyzetben a gyerek számára menekülés, és az önbecsülés megőrzésének eszköze lehet, ha bohóckodásával eléri, hogy kiküldjék az osztályból. A gyerek tehát fimóta tüneteket produkál, de ez csak eszköz arra, hogy egyéb problémáját leplezze. A kisiskoláskorra jellemző, hogy motoros nyugtalanság és figyelemzavar köntösében mutatkozhat az érzelmi zavar, a depresszió is.

Oppoziciós zavar (kihívó ellenkezés)
Jellemzője a tartósan negativisztikus, ellenkező, támadó ellenséges, provokatív és indulatos viselkedés. Ebbe a csoportba 10 éven aluli gyerekek tartoznak, akik garázda, agresszív vagy disszociális viselkedés extrémebb formáit nem követik el. Nagy vonalakban ezek azok a viselkedési problémák, melyek a leggyakrabban jelentkeznek a kisiskolásoknál és a pedagógus számára nehézséget jelenthetnek. A felsoroltak között vannak olyanok melyek egy életre kihatnak pl. karaktervonások, mások hosszú évekre előre jelzik a problémát pl. fimota tünetcsoport és vannak átmeneti nehézségek pl. érzelem vagy észlelési zavar. A fent ismertetett tünetcsoportok mindegyike rendezhető. Erre annál több esély van, minél előbb kerül a gyerek szakemberhez. A pontos diagnózis határozza meg a beavatkozás, a segítségadás módját.