Csupor Anna: FÜGGŐSÉGEK ÉS VESZTESÉGEK KAPCSOLATA

Sokan kérdezték tőlem, hogyan jutott eszembe a függőségek mellett a gyásszal, a veszteségekkel is foglalkozni. A leggyakoribb kérdés ez volt: Mi köze a kettőnek egymáshoz? Írásomban megpróbálom – noha nem teljeskörűen, de - közérthetően megvilágítani a kettő közötti, több szinten megjelenő összefüggést. Hiszen veszteségek és függőségek sok esetben kéz a kézben járnak.

FÜGGŐSÉGEK ÉS VESZTESÉGEK KAPCSOLATA

Sokan kérdezték tőlem, hogyan jutott eszembe a függőségek mellett a gyásszal, a veszteségekkel is foglalkozni.  A leggyakoribb kérdés ez volt: Mi köze a kettőnek egymáshoz?  
Írásomban megpróbálom – noha nem teljeskörűen, de - közérthetően megvilágítani a kettő közötti, több szinten megjelenő összefüggést. 
Hiszen veszteségek és függőségek sok esetben kéz a kézben járnak. 

Egy egyszerű példa, amely talán nem ismeretlen:  

Sokan vannak, akik többé kevésbé rendszeresen iszogatnak esténként. Nem sokat, mondják, csak 1-2 pohárral.  
Gyakran előfordul, hogy történik valami tragédia, egy váratlan rossz esemény, egy veszteség, egy válás, szakítás, elbocsátás, esetleg „csak” a gyerek költözik el. Vagy haláleset. 
És akkor a feszültséget, fájdalmat, az összes nehéz érzést, amit nehezen bír el az egyén, még több alkohollal tompítja. Így nem elég már a 2 sör vagy fröccs. 
„Csak átmenetileg, de többre van most szükség!” 
„Majd, ha jobban leszek, majd, ha elmúlik ez az időszak, akkor megint kevesebbet iszom” – mondja.  
Csak átmenetileg? És ha megint történik valami? 
A tapasztalat az, hogy ha megnövekszik a toleranciaszint, ha a szervezet hozzászokik a több alkoholhoz, akkor a probléma elmúltával sem fog kevesebbet fogyasztani. 

A függőség progresszív betegség; észrevétlenül és alattomosan kerít hatalmába, mire észreveszed, hogy a markában vagy, már késő!

Gyermekkori veszteségek 

A függőség az egyén szintjén mindig visszavezethető valamilyen fel nem dolgozott veszteségre, azaz a függőség hátterében legtöbbször valamilyen veszteség élmény áll. Vagy több. 
Milyen veszteségek lehetnek gyerekkorban? A fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazáson kívül  is sokféle: a szülők nem figyeltek a gyermekre eléggé; vagy nem jól figyeltek; a válás során csak magukkal voltak elfoglalva, a gyerek nem volt fókuszban. 
Az is ismerős lehet, hogy a szülők anyagiakkal akarták pótolni a gyerek lelki szükségleteit. Esetleg az egyik szülő meghalt, vagy csak „eltűnt” az életéből. 
Nem a saját szülei nevelték fel. 
Vegyük észre, hogy itt mindig valamilyen veszteségről beszélünk. 
Veszteség az, ha elhagyják vagy bármilyen módon elhanyagolják a gyereket. Veszteség az is, ha költözések miatt újra és újra el kell hagyni a barátait. Még ha csak óvodás korban is történik mindez.  
Természetesen nem azt üzenem ezzel, hogy minden ilyen eseménytől függővé válik valaki. Azt azonban igen, hogy ezek mind kockázati tényezők. Minél több van belőle, különösen, ha azok feldolgozatlanok maradnak, akkor nagyobb a kockázata annak, hogy kilakul valamilyen deviancia, függőség. 

Amennyiben a mindennapokban és a nehéz helyzetben megfelelő érzelmi támogatást kap a gyerek, akkor az pedig védő tényező. Legnagyobb védő tényező a szülői szeretet, érzelmi támogatás, a biztonságos kötődés a szülő és gyerek között. 
Védő tényező, ha a család át tudja adni a pozitív érzelmeket és értékeket a gyerekeknek. A szülő segítségével kialakuló reális önismeret, a sport, de bármilyen hasznos tevékenység, különösen, ha az közösségben zajlik, védő tényező. 

Nem minden függőség oka trauma, de minden esetben ki lehet mutatni valamilyen gyötrelmes élményt a szenvedély mögött. A szenvedés megtalálható MINDEN addiktív viselkedési forma középpontjában, legyen az szó alkoholfüggőről, szerencsejátékosról vagy munkafüggőről.

Veszteség élmény a felépülésben

Arra talán még kevesebben gondolnak, hogy a függő egyénnek a szertől - mondjuk alkoholtól, de lehet bármi más - való elszakadása is veszteség. Hiszen a szerfogyasztás valamiféle önmedikalizáció, egy sikertelen öngyógyítási kísérlet. Az szerfogyasztás gyógyír a hiányra, a fájdalomra. A hiány tárgya nagyon sok esetben a kapcsolat.

A felépülési úton el kell engedni a szert, a hozzá tartozó rítusokat, illatokat, a haverokat, a helyeket, és mindent, ami a szerfogyasztáshoz tartozott korábban. Mindezt el kell temetni, ezáltal el is kell gyászolni. Hiszen többet ugyanabban a formában nem lesz benne része. 
Minden veszteség feldolgozásnak a sajátja, hogy valahonnan valahova tartunk. Egy régiből, elmúlottból egy új felé. 
A sikeres gyászfolyamat eredménye ebben az esetben a tiszta józan élet lehetősége.

Veszteségek és a hagyományos kultúra hiánya

A gyerekkorban megélt veszteségek tehát hangsúlyosak a függőség kialakulásában.  Társadalmi és kulturális szemszögből nézve elmondhatjuk, hogy a hagyományos kulturális rítusok elmaradását a fiatalok valamiféle pótcselekvéssel kompenzálják. 
Egyre kevésbé egységesek a társadalmi normák, így kevésbé hatékony viselkedésformáló erejük. 
A fiataloknak nincs mihez igazodni: mást lát otthon, mint az iskolában, más a saját tapasztalata, mint amit a médiában lát. Sokszor apa anya sem tud megegyezni az alapvető értékek tekintetében. 
Eltűntek az egységes minták, nincsenek rítusok, amelyek pl. a lányokat a női, a fiúkat a férfi létbe vezetnék át. 
Péley Bernadettre hivatkozva: a fiatalok „beavatás hiányos” társadalmakban válnak felnőtté. Eltűntek vagy legalábbis egyre kevesebb az intézményesített beavatás és rítus, így a fiatalok ezeket magunk hozzák létre, így alakultak ki a különböző szubkulturák, a szerfogyasztó fiatalok csoportjai. 
Mindezt felismerve, a felépülési programok egy része, a rehabilitációs központok a közösségre építve és azt erősítve alakították ki működésüket. Ez azt is jelenti, hogy megvannak a szigorú keretei és szabályai a működésnek, de figyelembe veszik és segítik a folyamatosságot, a fejlődést. Határozottan de szeretettel, a jó szülő mintájára segítenek a felépülőknek saját maguk jó és gondoskodó szülőjévé válni. 

Írásom végére talán jobban látszik, hogy a függőségek és veszteségek összefüggése megjelenik az egyén szintjén, a gyermek és ifjúkorban elszenvedett veszteségeken át a felnőttkori megpróbáltatásokig vezetően, valamint össztársadalmi szinten is. 

Irodalom: 

Békési Tímea: A hagyományos kultúra hiánya a szenvedélybetegségek hátterében, különösen a feldolgozatlan veszteségekre c. tanulmány 
Máté Gábor: A sóvárgás démona
Michael White: A fogyasztói kultúrának szóló kihívás. Átmeneti rítusok és elfogadó közösségek.