Az enkoprézis

Definíció: A széklet nem megfelelő helyre (pl.nadrágba, padlóra) történő ürítése, mely ismétlődő
(legalább havi gyakoriságú), és lehet akaratlan vagy akaratlagos. 4 éves kronológiai ill. mentális
kor felett beszélhetünk róla. 70% ban 5 éves kor előtt kezdődik és a fiúknál 1,5 ször gyakoribb mint a lányoknál. Mintegy 1,5 % a 7-8 éves korosztályban jellemző, fiú túlsúllyal.

Tünetei: 1. Szorulás, 2. Nagy mennyiségű széklet jelenléte a kivizsgáláskor, 3. Puha széklet az alsóneműn, 4. Rossz szag van a gyermek körül, 5. Néha köldöktájéki fájdalom, 6. Esetenként nagy mennyiségű széklet ürítése, 7. Fájdalmas széklet ürítések, 8. néhány gyermeknél visszatérő húgyúti gyulladások vannak.

Mi lehet a háttérben?
Stresszhatások a szobatisztaságra szoktatás idején, szélsőséges autonómia-harc, fejlődési elmaradás, ill. súlyos családi instabilitás, emócionális zavar, magatartásproblémák.
Precipitáló faktorok (elsősorban krónikus obstipációt okozó hatásuk miatt): akaratlagos
visszatartás (fizikai fájdalom miatt/után, WC-hez kapcsolódó félelmek, szexuális abúzus), nem
megfelelő étrend, aktuális negatív életesemény (pl. szeparáció).

Az erős stresszhelyzetekben például gyakran előfordul, hogy a gyerek újra bekakil, akár úgy, hogy a stressz hatására élénk bélműködéssel, krónikus hasmenéssel reagál, akár úgy, hogy - bár nincs hasmenése - időről időre, akár naponta, bekakil. Gyakran előfordul, hogy a szülő-gyerek kapcsolatban tapasztalható valamiféle zavar, amelyre a szülőnek sincs rálátása. Akár nyilvánvaló a kiváltó ok, akár ismeretlen számunkra, mindenképpen forduljunk mihamarabb szakemberhez!

A székeléssel kapcsolatos másik leggyakoribb probléma a kisgyerekeknél a székletvisszatartás, amely váltakozhat a bekakilással. Annak megítélése, hogy a kisgyerek visszatartja-e a székletét, székrekedése van-e, avagy egyszerűen csak ritkán kakil, néha nem könnyű.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy ha a gyerek jó étvágyú, szépen fejlődik, nem panaszkodik hasfájásra, rendszeresen és megfelelő mennyiséget pisil, és amikor kakil, nem fájdalmas, nem kőkemény a széklete, akkor pusztán lassú a bélműködése, és nem kell aggódnunk, akkor sem, ha napok telnek el két székelés között. Székrekedés előfordulhat a gyerekek életében anélkül is, hogy székletvisszatartás állna a háttérben. Ezekben az esetekben az étrenden érdemes változtatni, figyelni arra, hogy olyan táplálékot fogyasszon a pici, amely elősegíti az emésztést és a székelést, és minél kevesebb olyan ételt, italt fogyasszon, amely fog. A gyakori testmozgás szintén áldásosan hat a bélműködésre. A hashajtók, kúpok használata drasztikus beavatkozás a test működésébe, érdemes jól meggondolni, és semmiképpen se használjunk ilyen szereket a gyermekorvos tudta és javaslata nélkül! Ne feledjük, hogy a cél a gyerek hozzásegítése ahhoz, hogy ő maga kontrollálja egészségesen ezt a testi funkciót!

Kialakulásának2 fő útját különböztetjük meg:
1.) krónikus obstipáció (95%-ban jelen van) – csökkenti a szenzoros
feedbacket a rektumban – székelési inger elmarad – széklet-massza alakul ki – túlcsorgás.
2.) agresszív indulatok kifejezése, szociális normák elvetése – akaratlagos székletürítés rossz helyre.

Prognózis: Egy éven belül 50 %-uk, 2-7 év múlva 70%-uk gyógyul.

Mit tehetünk?
Amikor egy kisgyerek visszatartja a székletét, ez gyakran szemmel látható, hiszen erőfeszítést tesz, ellen kell állnia a természetes késztetésnek. Ha ezt tapasztaljuk, vegyük fontos jelzésnek. Ne haragudjunk rá, ne veszekedjünk vele, ne tiltsuk, hogy ezt tegye, hiszen még ha tudatos, akaratlagos jelenségnek tűnik is a visszatartás, erőteljes belső impulzusok váltják ki, és a gyerek nem tud akarattal úrrá lenni ezek felett. A szidás, büntetés csak hátráltatja a gyógyulást, és a székeléshez újabb rossz érzéseket, félelmeket kapcsol.

Érdemes szakemberhez fordulni, aki segít a belső okok feltárásában.