Így teheti tönkre gyerekét rengeteg magyar szülő: karácsonykor tetőzhet a baj

Egy hét és itt a karácsonyi ajándékozás időszaka. A legtöbb magyar pedig áldoz is szerettei örömére, sokan ráadásul nem is keveset. Igen ám, de vajon ki, mit keres a fa alatti ajándékokban, és egyáltalán ismerjük egymást annyira, hogy az ajándékozás felhőtlen öröm legyen, ne pedig veszekedésbe torkolló hajcihő? Az ajándékozás pszichológiájáról; a karácsony felfokozott hangulatáról; szeretteink figyelemfelhívó ünnepi viselkedésről; valamint az elkényeztetésről Csík Veronika, klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológussal beszélgettünk.

Egyetlen hét is itt a karácsony, a szokás szerint ráadásul szenteste kerül sor egymás megajándékozására is. Úgyhogy, aki eddig még nem végzett a személyre szabott meglepetések beszerzésével, annak nem sok ideje maradt. A legfrissebb statisztikák szerint egyébként minden második magyar néhány héttel szent este előtt kezdi el az ajándékok beszerzését, míg minden 10. ember az utolsó pillanatra hagyja mindezt. Úgyhogy bármelyik kategória tagja is légy, nem vagy egyedül és még bőven nem késő.

Az persze már egy teljesen más kérdés, ki mennyit szán a karácsonyi ajándékokra összességében. Egy friss felmérésben résztvevők 38 százaléka például 10-50 ezer forint költ ilyenkor ajándékokra, 27 százalékuk pedig 10 ezer forint alatt letudja az összes ajándékot, minden 10. ember azonban 200 ezer forintnál is többet költ ilyenkor. Na, de mennyi megy ebből kifejezetten játékokra? Minden bizonnyal, hogyha gyerek vagy gyerekek is vannak a családban, akkor a legtöbb mindent ők kapják.

A szülők csaknem fele például 10 ezer forint feletti, 38 százalékuk 5 000-10 000 forint közötti értékben fog ajándékot - 95 százalékban játékot - vásárolni gyermekének - írja a Hello Vidék. Igen ám, de mennyit számít valójában a karácsonyi ajándékok mennyisége, értéke a gyerekek számára? Illetve mennyit számít mindez maguknak a szülőknek? Nem árt figyelni az intő jelekre, a karácsonyi ajándékozás, illetve a családi vendéglátás ugyanis tökéletesen alkalmas arra, hogy felszínre hozzon olyan dolgokat, amik akár ez egész család életét a feje tetejére fordíthatják. Az ajándékozás pszichológiájáról; az figyelemfelhívó viselkedési jelekről; a tárgyak halmozásáról; az elkényeztetésről Csík Veronikával a Pszichofészek klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológusával beszélgettünk.

Neked mi a szeretetnyelved?

Mielőtt mélyebben elmerülnénk az ajándékozás pszichológiájában, fontos tisztázni, hogy mi is az a szeretetnyelv, illetve, hogy milyen szeretetnyelvek léteznek. A szeretetnyelv egy pszichoterápiai fogalom, ami megalkotója szerint az a mód, ahogy az adott ember kifejezi és megéli a szeretet. Ennek öt fajtája vonult be a köztudatba:

• elismerő szavak,
• minőségi idő,
• ajándékozás,
• szívességek,
• illetve a testi érintés.

Ezek közül számunkra az első és legfontosabb, karácsonyról lévén szó, az ajándékozás, így

- mondta el a Pénzcentrumnak Csík Veronika, aki azt is le szögezte, az, hogy ki mit tart értékes ajándéknak bizony már igen erősen szubjektív, ráadásul az ajándékok értéktulajdonításának vagy egy egészséges, illetve egy fegyelemfelhívó megnyilvánulása.

Nekem erre tényleg szükségem van

- hangsúlyozta a pszichológus. Ennek persze lehet negatív vetülete is akkor, ha az ajándékozott például olyan ajándékot kap, amire egyáltalán nincs szükséges. Teljesen jogosan háborodhat fel például egy 16 éves lány, akkor ha kap egy Barbie babát, hiszen az már túl gyerekes neki. Ilyen esetben normális lehet a nemtetszés hirtelen kifejezése és a sértődés is. Ezzel egy fokkal könnyebben orvosolható az, ha nem ennyire kirívó az ajándékozó "hozzá nem értése" és csupán nem egy személyre szabott ajándékot ad, ezt az ajándékozott simán letudhatja annyival, hogy hát ez sem nekem szólt...

Legyen szó tehát akár pozitív, akár negatív élményre, az ajándékozásnak magának van egy normális kerete. Ez a keret azonban könnyen fellazulhat, ami komoly sérelmekhez vezethet. Ahogy korábban írtuk, az ajándékozás folyamatának az egészséges mellett van egy figyelemfelhívó, gyanús változata is. Ilyen esetről onnantól kezdve beszélhetünk, hogyha

- hívta fel a figyelmet Csík Veronika, pszichológus. Hogy jobban értsük miről is van szó ilyenkor, képzeljük el, hogy már egy érettebb gyerek, mondjuk 12 éves kor fölött nagyon erőteljesen kiborul, agresszív lesz mondjuk attól, hogy nem kapta meg a legújabb, legdrágább mobiltelefont. Ez már mindenképp jelzésértékkel bír.

Egy ilyen heves, hosszantartó kiborulás utalhat arra, hogy valami érzelmi deficit lehetett az alap, amire a gyerek nem kapott tárgyiasított "kielégülést". Csak a felszínen tűnik úgy, hogy az zavarja, nem kapta meg a vágyott tárgyat: valójában ilyenkor mutatkozik meg teljes valójában az az érzelmi hiány, illetve az ehhez köthető fájdalom, csalódás és düh, amit a tárgy eleve elfedni hivatott!

Ha ilyen jellegű probléma lép elő karácsony estéjén, akkor a szülőknek érdemes elgondolkozniuk azon, mi lehet a durva kiborulás valódi oki. Ha ugyanis a kiborulás ténye logikusan nem indokolható például életkori  sajátosságok alapján, ráadásul a harag és a düh hosszú ideig fennáll, akkor lehet, hogy

Elkényeztetés a valóságban

A tárgyak halmozásának is megvan a maga pszichológiája, ami a karácsonyi ajándékhalmozásnál is tetten érhető. Először is, Csík Veronika szerint fontos leszögezni, hogy ezt a játékot ketten játsszák. Az egyik fél, jellemzően a szülő a tárgyak halmázásával pótolja azt a figyelmet és odafordulást a gyermeke felé, amit a valóságban nem tud megadni, így ezzel igazából a saját bűntudatát csökkenti. És ebben a játékban a gyerek akkor vesz részt, amikor elfogadja ezeket a tárgyakat, ezzel kiszolgálva úgymond saját szülőjének énvédelmét.

Mert, hiszen játszunk csak el azzal a gondolattal, ha a gyerek azt mondaná, hogy neki nem kell ez vagy az az ajándék, akkor a szülő maximum értetlenkedne egy sort vagy rossz szülőnek érezné magát az est hátra levő részében. Akkor viszont ha a gyereke azt mondaná a karácsonyi ajándékozásnál, hogy

akkor a szülőnek konfrontálódnia kellene voltaképpen saját hiányosságaival, hogy mit is pótol valójában azzal a saját életében, hogy elhalmozza a gyerekét rengeteg tárggyal. Ha azonban a gyerek oldaláról nem történik ilyen felismerés vagy nem áll bele ebbe, akkor elfogadja a szomorú játékszabályokat és rátanul arra, hogy figyelem nincs, tárgy van. A pszichológus szerint itt azért azt is fontos megjegyezni, hogy a szülő nyílván nem véletlenül halmozza el a gyermekét mindenféle ajándékkal.

Könnyen elképzelhető, hogy magának a szülőnek is súlyos deficitjei vannak saját gyermekkorából, aminek következményeképpen ő maga is csak olyan cselekvéshez tud nyúlni, amit ismer vagy amit ő anno eltanult. Ilyen esetben tehát a szülőnek is érdemes feltennie a kérdést magának: mi az, amit nem tudok megadni a gyereknek - amit tárgyakkal próbálok pótolni?"

A halmozás oka persze sokféle lehet, nem biztos hogy annak a jele, hogy a szülő nem tud elég időt tölteni gyermekével, lehet az is az oka, hogy a szülő bizonytalannak érzi magát: mennyire vagyok szerethető? szükség van-e rám, vagy csak arra, amit adok? és így tovább. A túl sok adás annak is a jele, hogy a szülő nem ismeri a határokat, amiknek pedig a gyereknek nagy szüksége van A túl sok ajándék ugyanis fellazítja ezeket, azt mutatja, hogy bármi belefér.

Az elkényeztetés tehát többnyire valamilyen nehézség a szülő oldaláról, ilyenkor azt kérdés kell feltennie az embernek magának, hogy miért nem tud nemet mondani. Ha ugyanis a szülő nem szab határt a gyermekének, akkor nem tud biztonságot nyújtani neki. Sokszor a gyerekek azért kezdenek el követelőzni, mert valójában arra vágynak, hogy egyszer határt szabjon számukra a szülő, hogy végre ki legyen mondani, hogy ezt már nem.

- teszi fel a kérdés Csík Veronika, aki szerint a kérdés ilyenkor valójában az, hogy az emberek mennyire teszik egyenlővé magukat azzal a tárggyal vagy étellel, bármivel, amit ők készítenek másoknak; mennyire gondolják hogy valójában őket ítélik meg ezeknek a tárgyak, ételek elfogadásakor vagy elutasításakor.

Nem minden az, aminek látszik

Ha az ajándékozás és a karácsonyi lakomák is rendben lezajlanak, akkor nincs más dolgunk, mint tudomásul venni, ez a karácsony is nagyon jó volt. Ellenben ha történik némi incidens, akkor sem kell egyből összeomlás közeli állapotba kerülni. Lehet, hogy a gyerek csak azért borult ki annyira az ajándékon, mert egyáltalán nincs rá szüksége vagy tényleg nagyon számított valamire, amit nem kapott meg. Ha mindez ráadásul nagyon fiatal korban történik, akkor pláne nem kell meglepődnünk, hiszen egy egyszeri, korai reakcióból nem feltétlenül lehet messze menő következtetéseket levonni.

Ezzel szemben az érme másik oldalára is érdemes figyelnünk. Ha intő jeleket veszünk észre szeretteinken, olyan reakciókat tapasztalunk, amik rendkívül túlzóak, dühöt, haragot hagynak maguk után, ráadásul hosszan tartóakat, és mindez már egy érettebb korban lévő gyermek, családtag követi el, ne dugjuk a fejünket a homokba. Ettől ugyanis a valós problémák biztosan nem fognak megszűnni.

A legjobban persze akkor járunk, ha figyelünk szeretteinkre, tudjuk, hogy mit szeretnének, ismerjük őket annyira, hogy minek örülnének, és ezzel a tudással felvértezve próbálunk egymás kedvében járni. Ezzel kevéssé lehet mellélőni. Az anyukáknak és nagyiknak is érdemes belátni persze, hogy a készülődés, a sütés-főzés bizonyosan kedvére tesz az egész családnak, de nem kell erre sem végletesen ráfeszülni, nincs gond persze akkor sem, ha valakinek nem kell a 20. bejgli, de akkor sem, ha az illető éppen egyáltalán nem akar mondjuk bejglit enni. Ezzel nem a anyukáját vagy a mamáját utasítja vissza, egyszerűen csak nem éhes már, miután beverte a nagy adag töltött káposztát.