Krúdy Emese: Digitális eszközhasználat bölcsődés korban, avagy az engedékeny szülő mítosza egy bölcsődei pszichológus szemével

Krúdy Emese okleveles viselkedéselemző, képzésben lévő család- és párterapeuta, életvezetési coach cikke a digitális eszközhasználatról bölcsődés korban, avagy az engedékeny szülő mítosza egy bölcsődei pszichológus szemével

Már egészen kisgyermekeknél is gyakran előfordul, hogy átveszik az irányítást az életük olyan területén,
amelynek szabályozása kizárólag a szülő feladata lenne. Természetesen, annyi beleszólása mindig lehet
a kisgyermeknek, hogy vele is megbeszéljük hová menjünk, mit csináljunk, esetleg melyik ruhában
legyen. De ilyenkor is csak 2-3 lehetőséget ajánlunk fel, hogy rosszabb esetben, ne ő vegye át az
irányítást a családunk napirendje és életvitele felett.

Bölcsőde pszichológusi munkámban átlagosan 1-3 év közötti gyerekek szüleinek tartok
szülőkonzultációt. Az egyik legnagyobb problémát az agresszió, düh és a nevelési nehézségek jelentik.
Természetesen ennek kiváltó okai sokfélék lehetnek, minden család összetétele és élethelyzete más, a
gyermek személyiségéről, fejlődési üteméről nem is beszélve. De a kiváltó okok közül egy kiemelkedően
sokszor jelenik meg mostanában a bölcsis családoknál, ez a kisgyermekek megnövekedett videó
és/vagy televízió használata. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 2018-ban arról számolt be, hogy
az okoseszközök használata már a 3 év alatti gyermekeknél is megjelent hazánkban. Ami azt
eredményezheti, hogy a tartós, napi 1-2 órás képernyőhasználat olyan negatív érzelmi spirált indíthat
el a kisgyermekben, amely romboló hatással lesz a mindennapi viselkedésére. Ami aztán erőteljesen
befolyásolja a családi életük dinamikáját, ezzel új, ámde nagyobb terhet adó szokások is kialakításra
kerülnek, csak azért, hogy elkerüljék a nagy kiborulásokat. De ezt a negatív örvényt, a szülők talán nem
is látják igazán, vagy nem is gondolják túl veszélyesnek.

Itt is fontos megemlíteni az engedékenységet, ami valójában konfliktuskerülésből vagy fáradtságból
esetleg információhiányból ered, de a szülők elmondása szerint a gyermek szórakoztatásának egyik
eszközének is tartják az okoseszközöket. Már a 2010-es évek kutatási eredményei is azt mutatták, hogy
a szülők véleménye szerint a televíziónézés, „jót tesz az agynak”. Sőt a kisgyermekek okoseszköz-
használatához napjainkban a szülők még fejlesztő hatást is társítanak, hiszen utóbbi több aktivitást
igényel, mint a passzív televíziónézés.

Fontos megemlíteni még, hogy a kisgyermek, nem mini felnőtt, nem szabad ugyanazokat a viselkedési
formákat megengedni neki, mint egy szülőnek. Nem mondhatjuk, hogy „azért engedem videózni
lefekvéskor az ágyban, mert így lazítja ki magát, hiszen annyi minden történik vele napközben” – ahogy
egy 3 éves kisgyermek anyukája mesélte nekem. Felelős szülőként nem engedhetjük, hogy a bölcsis
gyerek legyen az, aki eldönti, hogy hány videót néz meg elalvás előtt. Ugyanúgy nem támogathatjuk,
hogy az étkezések videónézés közben történjenek. Mert mi az, amit ezzel tanítunk nekik? Hogy ne
figyeljenek magukra, ne ismerjék fel a testi és lelki jelzéseiket. Hanem mindig vegyenek igénybe valami
külső segítséget, technikai eszközt, amivel a felmerülő szeretethiányukat pótolni tudják, így később
sokkal könnyebben esnek bele az eltérő függőségek (okoseszköz, alkohol, evés, vásárlás,
szerencsejáték, szerhasználat, stb.) csapdájába.

Az okostelefon-függőség egyik fontos fogalma a multitasking, azaz az egyidejűleg végezhető
cselekvések sora, amelyeket akár az okoseszköz használattal egyidejűleg is végezhetünk. Koreai kutatók
is alátámasztották, hogy ezek az eszközök hordozható méretüknél fogva alkalmasak erre a
multitaskingra, hiszen egy kisgyermek pl. tablet használat közben akár legózhat, rajzolhat, de még
televíziót is nézhet. Ennek az a nagy veszélye, hogy ennyi inger tartós fennmaradása, rendszeres, akár
már 1-2 órás használat mellett is megemeli a kisgyermek ingerküszöbét. Emiatt a társasjáték vagy a
színezés már nem fog annyi ingert jelenteni, ezek az egyszerű, fejlesztő és élvezetes tevékenységek
érdektelenné válhatnak a gyermek számára. De éppen ezt az átlagos ingert tudja színesíteni a közösség
megjelenése, a társak, a szülők és a testvérek bevonódása. De ha az okoseszköz használat miatt úgy
tűnik nincs igény a szociális kapcsolatokra, akkor a kör bezárul és már csak a digitális kütyü tudja azt a
megemelkedett ingermennyiséget nyújtani, amihez hozzászokott a gyermek. Ahogyan az egyik szülő
fogalmazott: „néha azt érzi, mint ha egy kamaszgyerekkel élne együtt, mivel, ha kérdezi őt, nem
válaszol, mert annyira elmélyül az okoseszköz használatban”, pedig a kisgyermek még csak 2,5 éves.

Természetesen a fokozott ingerekre minden gyermek másként reagál, van, aki kifárad és hamarabb
elalszik vagy anyukájához bújik, az ujját szopja, vagy komfort szopizik. De van, aki látványosan kiborul
és ordítva sír bármilyen kis apróság miatt, vagy kezelhetetlen érzelmeit ütéssel, rúgással, harapással
próbálja csillapítani. Nem biztos, hogy ezeket a tüneteket a szülők rögtön összekapcsolják a túlzott
okoseszköz használattal. Nem is biztos, hogy ha ilyen dühvel, frusztrációval vagy agresszióval
találkozunk annak csak ez az egy kiváltó oka lehet. De mindenképpen érdemes megvizsgálni, akár egy
héten keresztül leírni a kisgyermek napi szintű okoseszköz használatát, nem kifelejtve azokat a
multitasking helyzeteket, amikor mellette valami mást is csinált a gyermek, hiszen ez is fokozott ingert
jelent. Ha pedig a számokra tekintve napi két óránál több időt tölt a 3 év alatti kisgyermek az
okoseszközökkel, akkor érdemes elhagyni az engedékenységet és korlátozni a képernyőidőt.

Hiszen már napi két óra képernyőhasználat is hátrányosan befolyásolhatja a kisgyermek fejlődését több
területen is. Az egyik terület a megkésett nyelvi fejlődés, amely megjelenésének kockázatát növeli (ez
is gyakori probléma a bölcsődében), de a gondolkodási képességeket végző teszteken is gyengébb
teljesítményt mutatnak a túlzott képernyőhasználó kisgyerekek. De már a 6-18 hónapos
kisgyermekekre vonatkozóan is rendelkezésre állnak adatok, miszerint a gyakoribb napi képernyőidő
magasabb érzelmi instabilitást, agressziót és viselkedési problémát jelentett.

Még messzebbre tekintve mindez az iskolaérettségre is negatív hatással lesz, ami a gyengébb
szókincsben és az alacsonyabb iskolai elköteleződésben nyilvánul meg, ami a figyelmi képességeken
alapul. Sőt, azokat a gyermekeket érte gyakrabban zaklatás az iskolában, akik 2-3 éves korukban több
időt töltöttek képernyő előtt.

Összességében az engedékenységgel érdemes nagyon finoman bánni. Sokszor tűnhet úgy, hogy időt
nyerünk és elintéznivaló dolgaink is gyorsabban megoldódnak, ha több képernyőidőt engedünk
gyermekünknek, de ez hosszú távon nem igaz. Vannak ugyan olyan gyerekműsorok, amik pozitív
hatással lehetnek a gyermek szókincsére, de itt sem mindegy, hogy milyen életkorban nézik őket.
Például a Szezám utca című televíziós műsor nézése kiskorban kevesebb szókincset eredményezett, míg
idősebbeknél a magasabb szókinccsel volt összefüggésben.

Ami általánosan elmondható, hogy akkor támogatjuk gyermekünk személyiségének fejlődését, ha
korlátozottan engedjük képernyő elé és folyamatosan monitorozzuk, hogy milyen tartalmak juthatnak
el hozzá. Ezen felül a gyerekkel együtt történő közös médiafogyasztás, a látottak együttes értelmezése,
feldolgozása, nagyobb mértékű fejlesztő hatással bír, mint ha mindezt a gyermeknek egyedül kellene
átélnie.

Felhasznált irodalom:
• Jeong S. & Kim H.J., Yum J., Hwang Y. (2016): What type of content are smartphone users addicted to?:
SNS vs. games. Computers in Human Behavior. 54. 10-17.
• Körmendi, A. (2023): Behálózott gyermekeink, Okoseszköz-használat gyermek- és serdülőkorban,
Oriold Kiadó, Budapest.
• Pagani L.S., Fitzpatrick C., Barnett T.A. (2013): Early childhood television viewing and kindergarten
entry readiness. Pediatr Res. 2013 Sep;74(3):350-5.
• Zimmerman F.J., Christakis D.A., Meltzoff A.N. (2007): Television and DVD/video viewing in children
younger than 2 years. Arch Pediatr Adolesc Med. 2007 May;161(5):473-9.
• Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH, 2018): A hároméven aluli gyermekek médiahasználati
szokásai. Letölthető innen:
https://nmhh.hu/cikk/195598/A_harom_even_aluli_gyermekek_mediahasznalati_szokasai

Írta: Krúdy Emese, okleveles viselkedéselemző, képzésben lévő család- és párterapeuta, életvezetési
coach