pszichoNagy Zsolt-recenzió: Irwin D. Yalom: Terápiás hazugságok
Irwin D. Yalom neves amerikai pszichiáternek közel tucatnyi könyve, jószerivel teljes szerzői életműve megjelent magyarul. Legutolsó kötete, a 469 oldalas Terápiás hazugságok, a szerző eddigi legterjedelmesebb vállalkozása, fikciós formába öntött tanmese, egyfajta szépirodalmi illusztráció és példabeszéd arról az alaptételről, amit a szerző A terápia ajándéka című hasznos kis kézikönyvének 203-206 oldalán „Ne létesíts szexuális viszonyt a páciensekkel" címmel röviden már kifejtett. A témát ügyesen előre jelzi az eredeti címben megbúvó finom szójáték is, ami a „hazudni" és „feküdni" angol igék szinte azonos hangalakjára játszik rá.
Irwin D. Yalom neves amerikai pszichiáternek közel tucatnyi könyve, jószerivel teljes szerzői életműve megjelent magyarul. Legutolsó kötete, a 469 oldalas Terápiás hazugságok, a szerző eddigi legterjedelmesebb vállalkozása, fikciós formába öntött tanmese, egyfajta szépirodalmi illusztráció és példabeszéd arról az alaptételről, amit a szerző A terápia ajándéka című hasznos kis kézikönyvének 203-206 oldalán „Ne létesíts szexuális viszonyt a páciensekkel" címmel röviden már kifejtett. A témát ügyesen előre jelzi az eredeti címben megbúvó finom szójáték is, ami a „hazudni" és „feküdni" angol igék szinte azonos hangalakjára játszik rá.
A huszadik század utolsó harmadában a pszichiátria erőteljesen növekvő társadalmi hatalma komoly ellenreakciókat váltott ki egyes nyugati gondolkodók körében. Illich, Foucault, Szasz, Laing, Basaglia, Goffmann „antipszichiátriai" munkássága nyomán a terület komoly presztízs veszteséget szenvedett el, így ma már leírhatók olyan sorok is, mint: „A pszichiátereknek nyilvánvaló anyagi érdekük a mindennapi életproblémák pszichiatrizálása, hiszen így klienseik számát és piaci részesedésüket növelhetik. A különböző pszichológiai tanácsadók és terapeuták között ugyanis egyre élesedő harc folyik a kliensekért. Ebben a versenyben az egyes problémák pszichiatrizálása monopolhelyzetet biztosít az orvosoknak, és ez anyagi érdekükben áll" - írta dr Kovács József a Lege Artis Medicinae-ben néhány évvel ezelőtt. „A fenti történések leírására a „pszichiátriai birodalomépítés" kifejezés illik a leginkább. Ha ugyanis a fenti sajátosságok betegségek, és ezért azokat csak orvos kezelheti, akkor így nő a pszichiáterek piaci részesedése, kiszorítva az ilyen típusú problémákkal régebben foglalkozókat, illetve a mai versenytársakat a piacról (például pszichológusokat, szociális munkásokat, pedagógusokat, különböző tanácsadókat, természetgyógyászokat stb.)
Yalom regénye - nem is annyira finom - utalásokat tesz arra, hogy választott hősei ugyan a némileg megtépázott tekintélyű, defenzívában lévő szakma krémjéhez tartoznak, de maguk is e helyzet szorításában élnek és munkálkodnak. Noha magas státuszuk révén nincsenek rászorítva a mindennapi kenyérharcra, egyikük dühödt kifakadása jól jelzi az analitikusok egzisztenciális félelmeit: „Csakhogy a mélyre menő terápia egyre inkább vesztett népszerűségéből. Mindenfelől támadták a célszerűség barbár hordái. (...) Az ellenség elég közel volt Marshalhoz, hogy tisztán lássa minden vonását: biofeedback és izomlazítás a szorongásos tünetekre, (...) gyógyszerek a depresszióra és a kényszeres/impulzív zavarokra, kognitív csoportterápia az étkezési zavarokra, rekeszlégző csoportok a pánikbetegeknek, egy alkalomból álló hipnózis a dohányzásról való leszoktatásra, és az átkozott tizenkét lépéses csoportok minden egyébre!" (211.p.)
A Terépiás hazugságok tehát abban a közegben játszódik, amiben szerzője érthető okok miatt a leginkább otthonosan mozog: a nagyhírű, befutott, jól kereső, pályafutásuk csúcsán, vagy annak közvetlen közelében lévő kaliforniai pszichiáter elit köreiben. A prológusban - mintegy megelőlegezve a könyv vezérmotívumát - a regény egyik hőse, Dr. Ernest Lash előtt kibomlik Seymour Trotter, a rangidős kaliforniai pszichiáter „pápa" tündöklésének és bukásának, majd szakmai kiűzetésének, jószerivel keresztre feszítésének története. Trotternek azért kellett buknia, mert viszonyt létesített egyik nőpáciensével. A regény történetének egyik szála azt a folyamatot követi nyomon, ahogy ez a könyv elején felvázolt forgatókönyv - egyfajta önmagát beteljesítő jóslatként - kevés híján szép lassan megtörténik Ernesttel is, akit egyik páciensének felesége szeretne a férje ellen tervezett bosszúhadjárat keretében - mint bajainak vélt okozóját - egzisztenciálisan és anyagilag is tönkretenni. A kötet másik, az előbbivel párhuzamosan futó, idővel összekapcsolódó és egymásba átjátszó története Ernest szupervízorának, Dr. Marshal Streidernek a csúfos kifosztását beszéli el, akit nem a libidója, hanem hiúsága és csillapíthatatlan pénzéhsége mentén húz csőbe egy profi csaló. A több szálon futó, lassan hömpölygő és végül kissé valószínűtlen fordulatok mentén lezáruló történetről ennél többet nem lenne szerencsés elárulni, mivel a szerző helyenként egy lélektani krimi és egy valódi bűnügyi történet erényeit is képes megcsillantani, vagyis sikerül a könyv végére is izgalmakat tartogatnia.
Yalom művének legfőbb erénye azonban kétségkívül az elsőrangú tárgyismeret, vagyis a könyv szilárd bázisát alkotó, kivételesen gazdag tapasztalat, amire a magánpraxisában vezetett terápiák során tett szert. A szerző célja olvasmányos és helyenként kifejezetten szórakoztató műve megalkotásakor feltehetőleg az lehetett, hogy ezt az imponáló „bennfentes" szakmai tudást közérthető formában megossza az olvasókkal, és közben kifejtse - sokszor egyáltalán nem hízelgő - véleményét arról a közegről, aminek ő maga is aktív részese és szereplője volt egész életében. Yalom 85 esztendejének magaslatáról már nyugodtan megengedhet magának olyan eretnek kijelentéseket is, mint hogy „mert ki tudja még ma is komolyan venni Freud kijelentését, miszerint a pszichoanalízis tudomány" (159.p.) Ennek a többnyire visszafogott, olykor viszont meglepően éles és kemény kritikának talán legszebb példája a Seymour Trotter kiátkozásáról döntő intézeti összejövetel kaján leírása, ami szerintem a könyv legérzékletesebb és legjobban megírt 7. fejezetét alkotja. A szerzőt dicséri, hogy a pszichiátriai rendelők és konferenciák steril és belterjes világából kilépve ugyanilyen atmoszférateremtő erővel ír egy elit klubról és étteremről, vagy egy országút menti pókertanyáról is.
Yalomnak emellett sikerült megtalálnia az egyensúlyt és a helyes arányokat a tudományosság és a zsurnalizmus között is, így regényében közérthető formában világít meg olyan terápiás alapfogalmakat is, mint az asszertivitás, az árnyék, a változástól való félelem, vagy az indulatáttétel. A regény többnyire egységes szövetéből csak elvétve lógnak ki ezek az érezhetően némi szerzői erőlködésre utaló tudományos „magyarázó" részek. A cselekményvezetés és a jelenetezés egyszer-egyszer csikorog ugyan, és helyenként a szöveg is kissé túlírtnak tűnik, de összességében élvezetes, önmagát olvastató, a rendelői kulisszatitkokra kíváncsi nagyközönség számára kifejezetten szórakoztató, a gyakorló szakembernek pedig korántsem tanulságoktól mentes kötetet tett le a reménybeli olvasók asztalára a Park kiadó Résch Éva gördülékeny, színvonalas és pontos fordításában.
addiktológiai konzultáns